~TUDJA~

538 25 10
                                    

•HARRY•

Az érintése még mindig felfoghatatlan számomra. Ott csókolóztam Draco Malfoyal a Roxfort egyik hideg, kihalt folyosóján és azt kívántam ajka bár sose válna el az enyémtől.
Kezei ismét a fenekemen pihentek. Lassan elvált tőlem majd acél kék szemét az arcomra szegezte.
-Lebukhatunk-mondta majd körbe nézett a kihalt folyosón.
-Nem érdekel-sóhajtottam bele az arcába. Ha lehetne világgá kürtölném, hogy szeretem.
-Úgy szeretlek-kezei közé fogta az arcom majd egy újabb csókot kezdeményezett.
Lassan megmarkoltam a derekát és óvatosan a falnak nyomtam. Szaporábban kezdte venni a levegőt.
Egyik kezem lejjebb csúszott és most én markoltam az ő fenekét. Testemmel toltam közelebb a falhoz. Már csak a ruháink álltak közénk.
Éreztem, hogy megint fel izgattam.
-Ne itt-tolt el lassan magától-ne most.
Lihegve elváltam tőle és szemem lesütve álltam előtte. Hirtelen a nyakamba éreztem karjait.
-Mennem kell-súgta a fülembe majd egy puszit nyomott a nyakamra.
-Szeretlek-mondtam majd szorosan átöleltem.
-Holnap találkozunk-ez volt az utolsó szava mielőtt eltűnt szemeim elől a kihalt, sötét kastély folyosón.

•DRACO•

A pince hideg levegője most különösen jól esett. Lassan haladtam a Mardekár klub helyisége felé. Az ajtó előtt még vettem egy mély lélegzetet ezzel igyekeztem lenyugtatni magam, hogy olyan látszattal léphessek be a helyiségbe ami azt sugallja "egy órás büntetésben voltam de kit érdekel, már itt vagyok"
Halkan elmormoltam a jelszót majd beléptem a kitárult ajtón. A helyiség melege hirtelen csapott meg, legalább tíz fok eltérés lehetett a pince folyosói és a klub helyiség légkörének hőfoka között.
-Szia Draco-köszönt egyből Pansy aki a kandalló előtti bőr kanapén olvasgatott egy igen vaskos, régi kötetet.
-Szia Pansy-köszöntem vissza majd eleresztettem egy halvány mosolyt.
-Nem ülsz ide?-kérdezte a lány majd becsukta a vaskos kötetet.
-De persze, csak gyorsan átöltözök.
-Ja, persze. Rendben. Addig én még olvasok-mondta majd tekintete újból a régi könyv megsárgult lapjaira úszott.
Lassan besétáltam a háló termembe, üres volt. A többiek biztos a pályán szórakoznak.
Elő vettem az egyik fekete pulóverem és fekete farmernadrágom.
Ez volt az a ruha amiben a klub helyiségben a legtöbbet lehetett látni.
Elpakoltam az ingem és a nyakkendőm majd pálcámat a farzsebembe helyeztem.

Mikor ismét kiléptem a klub helyiségbe már többen voltak. Megérkeztek az elsősök akiknek nemrég ért véget az Átváltoztatás Tan korrepetálás, a végzősök akiket ilyenkor már beterelnek a folyosókról vacsoráig, a negyed évesek akik néha lejárnak Roxmorcba kiélvezve, hogy már egyedül is lemehetnek.

Pansy felé vettem az irányt aki még mindig a könyvbe volt merülve. Leültem mellé a bőr kanapéra és tekintetem a lobogó tűzre szegeztem.
-Már végeztél is?-kérdezte majd becsukta a könyvet és lerakta a háta mögé.
-Mi jót olvasol?-feleltem a kérdésére egy kérdéssel majd állammal a könyv irányába mutattam.
-Semmi érdekeset-legyintett.
-Nekem úgy tűnt téged eléggé érdekel.
-Jó igaz, akkor inkább úgy fogalmazok, hogy semmit ami neked érdekes lenne-mondta és rám nézett.
-Így mindjárt világosabb-nevettem és tekintetem a tűzről a lányra helyeztem.
-Milyen volt...a büntetés-hátra dőlt a kanapé bőr támlájának és kezét össze kulcsolta a mellkasa alatt.
-Elég unalmas-vontam meg a vállam-írnom kellett egy kétszáz szavas fogalmazást.
-Beszéltetek?
-Mégis kivel?-vonatom fel a szemöldököm és egy gyanakvó pillantással nyugtáztam kérdését.
-Vele-suttogta. Sejtettem kire gondol.
-Nem értem mit akarsz Pansy-próbáltam a lehető leghiggadtabban reagálni.
-Tudod te kiről beszélek-handta még mindig fojtott volt. Tehát ő is tudja, hogy semmi kedvem világgá kürtölni.
-Halvány fogalmam sincs róla-igyekeztem továbbra is adni a gyári hülyét abban reménykedve, hogy leszáll a témáról.
-Potterrel-bökte ki végül.
-Te meg miről beszélsz-vontam fel a szemöldököm-nincs vele mit beszélnem.
-Ó, tehát vasárnap a Tölgy fánál már mindent kitárgyaltatok.-szemeim tágra nyíltak kijelentése hallatán. Gyorsan megragadtam a csuklóját és felpattantam a kanapéról. A férfi zuhanyzó felé húztam ami tudtam, hogy vacsora előtt mindig üres.

what happened?Where stories live. Discover now