what happened?

~BÜNTETÉS~

•HARRY•

-Mi a legnagyobb álmod?-kérdeztem miközben ujjaival játszottam a mellkasomon.
-Úgy élni ahogy akarok, ahogy én akarok nem padig úgy ahogy elvárják-nézett a szemembe-És neked?
-Nem is tudom-tekintetem az ujjaink táncára csúszott-talán, hogy azokkal legyek akiket szeretek.
-Ez aranyos-mondta és egy csókot nyomott a homlokomra.
-El se tudom képzelni milyen lehetett a szüleid nélkül felnőni-simogatta meg az arcomat.
-Őszintén én se tudom, hogy élek még-nevettem-Dursly-éknél borzalmasabb családot el se tudok képzelni.
-Nem jártál még nálunk-mondta és egy halvány de fájdalmas mosoly ült ki az arcára.
-Ugyan már-vontam fel a szemöldököm-anyukád jobban szeret mindennél.
-Ez mondjuk igaz-nyelt egyet-ő bármiben mellettem áll, mindig.
-Apádat meg engedd el-legyintettem.
-Nem volt ám mindig ilyen.
-Mármint szívtelen?
-Az... mikor kicsi voltam olyan 5-6 éves nem ismertem nála jobb embert.
-Hány embert is ismertél pontosan?-nem akartam gúnyolódni de ez kicsúszott.
-Fogd be-nevetett és bele öklözött a vállamba.
-Bocsi-mosolyodtam el majd lehúztam fejét egy csókra.
-Mikor kicsi voltam kedves volt, vagyis velem. A kis hercege voltam úgy hiszem-a hajammal babrált.
-Még most is az vagy neki szerintem.
-Most sokkal inkább egy báb vagyok Harry-sóhajtott-valami vagyok neki amit a saját képére formálhat-megragadtam az állát és fejét magam felé fordítottam;
-Nézz rám. Te sosem leszel olyan mint ő érted? Sokkal jobb ember vagy az apádnál.-végig acél kék szemeibe néztem.
-Úgy szeretlek-mondta majd megcsókolt-Köszönöm.
-Én is nagyon szeretlek-két kezem közé fogtam festménybe illő arcát és folytattam a csókot.

•DRACO•

Órák óta beszélgetünk... egyszerűen imádom.
-Lassan mennünk kell-mondta Harry miközben az arcomat simogatta-kezdődik a vacsora idő és Ron biztosan vissza ér pont hatóra tízre.
-Igaz-sóhajtottam-örökre itt maradnék.
-Tudod, hogy én is-ismét megsimogatta az arcom és elmosolyodott.
Ez az a mosoly amit életem végéig képes lennék nézni.
-Akkor menjünk-felült az ölemből majd felállt és karját kinyújtotta felém.
Elfogadtam a segítséget. Fantasztikus érzés megfogni a kezét. Bár többet tehetném.
-Menjünk-mondtam miután felsegített.

A kastély főbejáratához érve elengedte a kezem majd felém fordult;
-Szeretlek Draco Malfoy- körbe nézett és megcsókolt.
-Akkor holnap Sötét Varázslatok kivédésén találkozunk-mondtam majd elsimítottam fekete fürtjeit a homlokából.
-Rendben-oldalra mutatott-akkor én most...
-Igen, én is-mutattam az ellenkező irányba.
-Jól van-mondta. Utoljára a szemembe nézett majd sarkon fordult. Én pedig csak néztem, ahogy lassan eltűnik a folyosó végén.

•HARRY•

Ez a délután életem egyik legszebb élménye volt. Soha nem beszéltem még így senkivel.
Nem gondoltam volna, hogy Draconak ilyen az élete igazából. Ha teljesen őszinte akarok lenni egy elkényeztetett ki pöcsnek gondoltam.
Az pedig amit csináltunk, hát nem volt semmi. Soha életemben nem hittem volna, hogy ezt valaha megteszem.
Ezek a gondoltok kavarogtak a fejembe amíg a lépcsőket rótam a toronyig.

-Harry!-francba. Előbb visszajöttek. Hermione amint meglátott belépni a portré lyukon oda futott hozzám.
-Hol a patkány farokba voltál?-nézett rám Ron.
-Öhm...sétáltam egyet, az erdő mentén tudjátok.
-Tehát jobban vagy-sóhajtott megkönnyebbülten Hermione.
-Igen, sokkal-mosolyogtam rá a lányra.
-Akkor mehetünk is enni-jelentette ki Ron majd elindult kifelé a Klub helyiségből mi pedig követtük.