LIT ME UP || WOOSAN

9

Wooyoung életében nem aludt még ilyen jól. Melegség vette körül, ami megnyugtatta őt. Szép lassan kinyitotta szemeit. Csak most ébredt rá, hogy mi történt. Éppen San karjai között van. Felnézett a még mindig álomban lévő fiúra. Nagyon hálás volt Sannak. Alig ismerik egymást, de mégis megmentette őt. Wooyoung San mellkasába bújt. Imádta San illatát. Hirtelen kuncogást hallott.
~Nagyon aranyos vagy, tudsz róla?-San rekedt hangja töltötte be a szobát. Wooyoung csak még jobban hozzá bújt Sanhoz. El akarta rejteni rózsaszínes arcát. Életében először érzett így. Szíve rendkívüli sebességgel zakatolt, tenyerei izzadni kezdtek. Hirtelen San belesimított hajába, ami miatt végigfutott testén egy jóleső borzongás. San óvatos és gyengéd volt, ami miatt Wooyoungnak mosolyognia kellett.
~Gyere, adok ruhát.-San felkelt az ágyról, emiatt Wooyoung egy kissé elszomorodott.
~Mivel láttam, hogy szereted a pulcsikat.. tessék. Adok egyet az enyéim közül.-San egy fekete színű pulcsit dobott az ágyra.
~Szeretnél zuhanyozni?
Wooyoung csak megrázta a fejét erre.
~Én viszont lefürdök. Addig öltözz át nyugodtan.-San egy mosoly kíséretében bement fürdőjébe. Wooyoung átvette a ruhákat, amiket San adott neki. Egy ideig sebes kezeit nézegette, végül felvette a fekete felsőt is. Egy aprócskát nagy volt rá, így kézfejei csak egy kicsit lógtak ki belőle. Tökéletesen érezte rajta San illatát, ami egy mosolyt csalt arcára. Tuti, hogy ellopja ezt Santól. A gondolataiban lévő fiú kilépett a fürdőből. Wooyoung felé fordult, és mintha lefagyott volna.
~Azt hittem, hogy nem válhatsz aranyosabbá.. tévedtem.-motyogta San, de Wooyoung így is hallott minden egyes szót. Arcába egyből felszökött a vér. San leült mellé az ágyra. Ismét Wooyoung álla alá nyúlt, aki emiatt csak még vörösebb lett. Nézegetni kezdte Wooyoung sebét.
~Bántott téged máshol is?-érdeklődött San. Wooyoung alsó ajkába harapott. Nem akart válaszolni, de hazudni sem akart.
~Mutasd!-parancsolt lágy hangon San. Wooyoung a fejét rázta. San csak sóhajtott egyet. Elég letörtnek tűnt, ami miatt Wooyoung rosszul érezte magát. Egyszercsak előre hajolt és egy puszit nyomott San arcára. Szép lassan elhajolt a fiú arcától. San tátott szájjal ült egyhelyben. Most az ő orcája virított vörösen.
~Én nagyon hálás vagyok. De vissza kell mennem.-törte meg a csendet a szőke fiú. San értetlenül nézett rá.
~Miért akarsz visszamenni? Nem biztonságos!
~Csak vigyél vissza! Kérlek..-vágott közbe Wooyoung. Pontosan tudta, hogy Sannak igaza van, de nem mehet el onnan. Hiába bánik így vele az anyja.. nem hagyhatja magára.
~De.. gyere ide gyakran. Jó lenne együtt lenni.-mondta San vigyorogva. Csak utána fogta fel, hogy ez a mondat kétértelműre sikerült.
~Mármint nem úgy együtt lenni! Vagyis.. érted, ugye?-magyarázott pánikolva tovább. Wooyoung elnevette magát, Sant teljesen lesokkolva ezzel. Még sosem hallotta a fiút nevetni. Megérezte a pillangókat hasában, amiről annyiszor beszélnek a szerelmes emberek. San csak most értette meg.. ő is szerelmes.
~Persze, lóghatunk együtt.-bólogatott párat Wooyoung, miután kacagása abbamaradt.
~Akkor gyere. Hazaviszlek..