LIT ME UP || WOOSAN

31

~Wooyoung? Beszélhetünk?-lépett a nappaliba San. Wooyoung érdeklődve nézett barátjára. San helyet foglalt szerelme mellett a kanapén.
~Van valami, amit nem mondtam el.-San az ujjait tördelte beszéd közben. Rendkívül ideges volt. Képtelen volt szavakba önteni, hogy mennyire. Csak vett egy hatalmas levegőt, majd bele is kezdett:
~Holnap egy tárgyalásra kell mennünk, mert feljelentettem az anyukádat..
Miután San végzett Wooyoungra pillantott. A fiú arcán három érzelem váltakozott. Sokkoltság, szomorúság, és düh. San tudta, hogy ez lesz, mégis megijedt.
~Ezt miért nem mondtad előbb?-kérdezte érzelemmentes hangon Wooyoung. San számára félelmetes volt ezt hallani.
~Féltem, Wooyoung. Féltem a reakciódtól.-válaszolt őszintén San. Wooyoung bólintott egyet.
~Csalódtam, Sannie. De nem tudok rád haragudni.-Wooyoung Sanhoz bújt. Az idősebb boldogan ölelte magához a srácot.
~Ne haragudj, hogy nem szóltam..-kért bocsánatot San. A fiatalabb csak a fejét rázta.
~Semmi baj. Legalább mostmár tudod, hogy legközelebb mit kell tenned.-Wooyoung újból barátjára nézett.
~Én inkább abban reménykedem, hogy nem lesz legközelebb!-nevette el magát San, amibe barátja is becsatlakozott. San ezután egy kis csókot adott szerelmének. A fiatalabb viszont visszahúzta őt. Nem tudott betelni ennyivel..