LIT ME UP || WOOSAN

41

San sietős léptekkel ment be a virágboltba. A pultnál egy egész fiatal srác állt. Arcán egy kedves vigyor játszadozott, miközben éppen egy virágcsokrot kötött.
~Szia! Miben segíthetek?-a fiatal fiú felfigyelt Sanra, aki rögtön a lényegre tért.
~Szia! Egy csokor virágot szeretnék.-próbált nyugodtnak hangozni, de aggodalma egyre csak nőtt. Már otthon akart lenni, tudni akarta, hogy Wooyoung rendben van-e.
~És melyik virágra gondoltál?-kérdezte a pultos fiú, mosolya mintha az arcára ragadt volna.
~Rózsa.-válaszolt San egyszerűen.
~Rendben! És megtudhatnám, hogy ki a szerencsés lány?-az ismeretlen elkezdte elkészíteni a csokrot, míg San türelmetlenül állt egyhelyben.
~Hát nem egy lánynak lesz. A barátomnak viszem.-magyarázta el San, a végén egy aprócskát mosolygott is. A pultos fiúnak felcsillantak a szemei.
~Komolyan? Szóval te is a fiúkhoz vonzódsz. Nekem is van egy barátom, Chan.-meséli a srác izgatottan.
~Egyébként Jeongin vagyok! És te?
~A nevem San. Mielőtt megkérdeznéd a barátomat Wooyoungnak hívják.-San egy kicsit ellazult. Jeongin közvetlensége segített neki lenyugodni.
~Én őt ismerem! Egy osztályba jártunk. Elég maga alatt volt mindig. Próbáltam barátkozni vele, de sosem sikerült.-egy szőke, magas srác lépett ki a raktárból.
~Egyébként Chan vagyok. Jeongin barátja.
~Kész a csokor!-kiáltott egyet a fiatal srác a pult mögött, majd Sannak nyújtotta a csokrot.
~Örültem, hogy találkoztunk. Még látjuk egymást.-San fizetett és rohant is autója felé.

________________________________

Wooyoung az ágyon feküdt. Arcát a fal felé fordította, így háttal volt az ajtónak. Csak annyit hallott, hogy az ki is nyílik. Fénysebességgel ült fel és nézett arra. Egy mosolygós Sant pillantott meg, akinek mindkét keze a háta mögött rejtőzött. Wooyoung értetlenül bámult előre. San lassan leült az ágyra, utána kihúzta háta mögül a rózsákat. Wooyoung teljesen lesokkolt. San ezen kuncogott egyet, majd egy puszit adott barátja homlokára.
~Tudod, hogy szeretlek, igaz?-valamilyen oknál fogva suttogott, talán nem akarta Wooyoungot megijeszteni. A fiatalabb srác szemeibe könnyek gyűltek, miközben San nyakába bújt. Semelyikőjük sem szólalt meg. Egy szó sem tudná leírni azt, ami éppen bennük zajlik. Wooyoung pár másodperc múlva beleült San ölébe, és úgy ölelgette őt tovább. Az idősebb fiú csak mosolyogva viszonozta Wooyoung gesztusát. Legalább tíz percen keresztül így maradtak. Közel tartották magukat egymáshoz, amennyire csak lehetett.
~Soha ne hagyj el, kérlek.-Wooyoung rámarkolt San pólójára beszéd közben.
~Én mindig itt leszek, Woo. Emiatt ne aggódj. Szeretlek..
~Én is szeretlek, Sannie..