LIT ME UP || WOOSAN

58

Wooyoung egész teste remegett, miközben saját tükörképét bámulta. Eljött a nagy nap. El sem hitte, hogy igaz. Itt áll, fehér öltönyben, kisminkelve egy virágcsokorral a kezében.
~Kész vagy?-hirtelen anyukája jelent meg az ajtóban. A fiú csak alsó ajkába harapott.
~Ne izgulj, Wooyoung! Minden rendben lesz. Amint San mellett fogsz állni sokkal nyugodtabb leszel.-próbált anyja jó hatással lenni rá. Wooyoung gyomra egy görcsben állt, leírhatatlanul izgult.
~Induljunk el.-mondta a nő, majd húzni kezdte fiát a ceremónia helyszínére. Amint beléptek Wooyoung megpillantotta Sant. Tekintetük összeforrt. Sanon, Wooyounggal ellentétben egy fekete ing volt, haja stílusosan hátra volt fésülve, de pár tincs homlokán díszelgett. Wooyoung egy aprócskát mosolygott. San szívdöglesztően nézett ki, mint mindig. San ezzel ellentétben tátott szájjal állt egyhelyben. Térdei elgyengültek, szíve csak úgy zakatolt. Mire észbe kapott már Wooyoung kezeit szorongatta az oltár előtt. A pap belekezdett beszédébe. A két fiú folyamatosan egymást nézte, szemeik csillogtak a boldogságtól. A pap végre végzett beszédével, ami egy örökkévalóságnak tűnt. Ezután habozás nélkül csókolták meg egymást, amit a tömeg hangosan ünnepelt. Mindketten belemosolyogtak a csókba, lehetetlen volt ellenállniuk. Amint elváltak egymástól egymásba karoltak és kiindultak a templomból. A tömeg természetesen pedig ment utánuk. A buli helyszínén mindenki vidáman kezdett bele a mulatozásba. Yunho és Mingi a táncparkett közepén elég vadul táncoltak. Ezt Yeosang és Jongho csalódott fejjel nézték végig, oldalukon Seonghwaval, aki mint egy elbukott anyuka állt ott tovább tehetetlenül. Hongjoong barátja mellett iszogatta alkoholos italát, közben próbálta Seonghwat nyugtatni. San és Wooyoung a saját kis világukban voltak éppen. Nem igazán figyeltek barátaikra. Egymást ölelgették, miközben egy erkélyen álltak. Már kezdett lemenni a Nap, így a félhomályban ölelkeztek. Wooyoung még sosem érezte magát ilyen boldognak. San karjai biztonságot nyújtottak számára, senki iránt nem érzett még így ezelőtt.
~Ezt hívják boldog befejezésnek?-törte meg a kellemes csendet Wooyoung, szemeit csukva tartotta beszéd közben. San halkan kuncogott, hangja mélyebb volt, mint valaha. Ettől a hideg rázta a fiatalabbat.
~Szerintem igen.-válaszolt San egyszerűen. Igazából nem kellett semmi mást mondaniuk. Mind a ketten pontosan tudták, hogy mit éreznek egymás iránt. Pontosan tudták, hogy ez örökké így is marad. Az az idő, amit együtt eltöltöttek mindennél becsesebb volt, sosem akarták elfelejteni. Minden egyes emlék megjelent előttük. Ez ráébresztette őket valamire.
Fényt hoztak egymás életébe..

--VÉGE--

Tekerj lejjebb ;)