Ma szomorú voltál. Nem mosolyogtál, nem volt jó kedved, és nem is nevettél. Pedig az az édes nevetésed, és hangod az, ami érkezésedtől kezdve minden napomat feldobja. Fájdalmas volt nézni, ahogy ma lehorgasztott fejjel szemlélted a padlót, és nem néztél mások szemébe, így az enyémbe sem. Pedig már nagyon vártam, hogy amikor elmész mellettem a folyosón majd vetünk egy röpke pillantást egymásra, ahogy azt már eddig viszonylag sokszor csináltuk, de ma ez is elmaradt; legnagyobb bánatomra.
Nem tudtam, hogy mi történt, hisz nem vagyunk beszélő viszonyba, még csak egyszer sem szóltam hozzád, és te sem hozzám, így nem akartam oda rohanni, hogy kétségbeesetten megkérdezzem, hogy mi bántja arany szívedet, mert azért az még is csak furán vette volna ki magát. Pedig még erre is kész voltam. Oda akartam sietni, hogy a karjaimba zárjalak, megnyugtassalak, és hülye fejeket vágva megnevettesselek. Hogy megnyugodj, és visszatérjen a gyöngyörű mosolyod, mely erőt és örömet ad nem csak nekem, de egészen biztosan még nagyon sok embernek. De nem tehettem. Nem akartam lejáratni magamat előtted, és mások előtt sem. Mit gondoltál volna rólam? Egy agyatlan idióta, aki azt sem tudja mit csinál. Valószínűleg valami ilyesmi járhatott volna a fejedben. Nem akartam, hogy megutálj, vagy, hogy iskolás éveink végéig furcsán nézz rám. Legalább a közömbös hangulat maradjon meg kettőnk között, ha már egyszer soha nem lesz bátorságom arra, hogy oda menjek hozzád.
________
Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Remélem, hogy tetszik.
Kukkatsatok rá a kiegészítő könyvre: letters; for him.
Legyen cukorkásan szép napotok és vigyázzatok magatokra! 🍭
~Zsuni~
YOU ARE READING
letters; from him | ✔️
Fanfiction[ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ] Tőle...Nekem ℓєττєяѕ Egy mini könyvsorozat két félről, két szemszögből. Egymás tudta nélkül táplálják ugyanazt az érzést a másik iránt, de lépni egyikük sem mer. Éveken keresztül írják a szerelmüknek szánt leveleiket, míg egy szép n...
