*Harmadik fél szemszöge:*
JeonShim hatalmasat sóhajtott, miközben kinyitotta a lakása ajtaját, és beengedte rajta gyerekkori barátnőjét.
- Szia eonnie - mosolyodott el a lány, miközben kicsit meghajolva beljebb engedte volt iskola társát.
- Hogy te hogy megváltoztál - rázta meg hitetlenül a fejét az idősebb - De jó értelemben, persze - tette hozzá gyorsan, miközben lehúzta a cipőjét, és belebújt a neki kikészített papucsba.
- Köszönöm - szélesedett a fiatalabb vigyora - Kérsz valamit inni? - pillantott rá, miközben mind a ketten beljebb mentek a nappaliba.
- Nem, köszi, nincs túl sok időm - rázta meg a fejét, ahogy leült.
- Oh, értem - bólintott egyet JeonShim.
- Szóval - jelent meg egy halvány mosoly a lány arcán - Hol vannak azok a bizonyos levelek? - nyomta meg az utolsó szót szándákosan.
A szerelmes leányzó kezeibe vette féltve örzőtt irományait, amiket összekötött egy madzaggal, és nagy betűkkel annyit írt rá, hogy ,,Tőlem...neked. JS".
- Nagyon megköszönném, hogyha oda tudnád neki adni ezeket - nyújtotta oda neki a papír köteget.
- Persze - bólintott egyet - Mit mondjak kitől van? - jutott eszébe.
- Mond azt, hogy a zöld pulcsis közép sulis lánytól - mosolyodott el az emlékre, amit az egyik nyáron szerzett annál a bizonyos zebránál.
- Öhm, oké - ráncolta furán a szemöldökét - Egyébként... - gondolkodott el egy pillanatra a lány - Nem az én dolgom, és nem is akarok bele avatkozni, de... - nézett mélyen szemeibe - Még mindig szereted? - kérdezte óvatosan.
JeonShim szíve nagyot dobbant, és elmosolyodva lenézett a földre, ahogy érezte, hogy a pír felkúszik az arcára.
- Igen - biccentett - Még mindig - szélesedett a görbület a szája szélén.
- Nem semmi - bólintott egyet elismerően a staff tag - Na akkor én lépek is - pillantott órájára - Majd jelentkezem - állt fel.
- Ne! - kiáltott fel kissé kétségbeesetten a szerelmes lány - Mármint - köszörülte meg a torkát - Ne mondd el, hogy mi volt rá a válasza. Nem akarom tudni - rázta meg a fejét.
- Akkor sem, ha viszonozza az érzéseid? - vonta fel szemöldökét.
- Nem - sóhajtott egy nagyot a lány.
- Oké, te tudod - tette fel védekezően a kezeiet a Big Hit dolgozója, majd miután még váltottak egy-két szót, a lány elhagyta a levél tulajdonosának házát.
___
*Taehyung szemszöge:*
A rövid, tizenöt perces szünetünket töltöttük a próbaterem egyik végében. A telefonomat nyomkodtam, és a kávémat iszogattam, amikor az egyik menedzserünk oda jött, és diszkréten elhívott a többiektől. Felálltam és követtem egészen a folyosóig, ahol szembe találtam magam az egyik staff taggal. Nem ismertem, csak látásból, így a nevét sem tudtam.
- Taehyung - sóhajtott egyet - Tessék - nyújtott felém egy barna madzaggal összekötött levél tömböt a nő. Felvontam a szemöldökömet, miközben kérdőn ránéztem - Zöld pulcsis közép iskolás lánytól - bólintott egyet. A szívem kihagyott egy ütemet, és azt sem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak. Nyeltem egy nagyot, és remegő kezekkel elvettem a leveleket.
,,Tőlem...neked. JS" Még a monogram is stimmelt. Lehet, hogy csak álmodom? Vagy káprázik a szemem? Esetleg a kialvatlanság miatt hallucinálok?
VOCÊ ESTÁ LENDO
letters; from him | ✔️
Fanfic[ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ] Tőle...Nekem ℓєττєяѕ Egy mini könyvsorozat két félről, két szemszögből. Egymás tudta nélkül táplálják ugyanazt az érzést a másik iránt, de lépni egyikük sem mer. Éveken keresztül írják a szerelmüknek szánt leveleiket, míg egy szép n...
