letters; from him | ✔️

τίzє∂ικ яє́ѕz

Már közel voltunk az év végéhez, így közeledett a nyár is, a két és fél hónap szünet, amit normális esestben ilyenkor már tűkön ülve várok, de most... Bele sem mertem gondolni, hogy mi lesz velem nélküled annyi ideig. Az az egy hét is fájdalmasan telt, amíg beteg voltál, de egy egész nyár azért sokkal durvább lesz. Nem hiszem, hogy sokat fogunk találkozni, de minden erőmmel azon leszek, hogy esetleg találkozzak is majd veled. Nem sok az esélye, hisz nagy városban élünk, és abban sem vagyok biztos, hogy közel laksz hozzánk, így nem fűzök hozzá sok reményt. 

Már nem ólálkodik körülötted az a srác, aki majdnem másfél hétig követett úgy, mint egy pincsi kutya, úgyhogy ennek legalább örültem. Visszatértünk a köszönéshez, ami mindig feldobta a napjaimat. Reggel a szekrényeknél, vagy napközben a folyosón gyakran néztünk egymásra, bár lehet, hogy csak bemesélem magamnak, és tulajdonképpen nem engem, hanem a falat pásztáztad.

Szépséged változatlan volt, sőt, úgy éreztem, hogy napról napra magasztosabb leszel mind kívül, mind pedig belül. Nem ismertelek, de a belőled sugárzó öröm, és kedvesség egész lényemet körül ölelte és nem úgy tünt, mint ami hamar elengedne. Mintha tudat alatt fogságba ejtettél volna, és a kezembe adtad volna a szívedet, mondván; vigyázzak rá. Te jó ég, örökre vigyáznék rá. Ha valóban ez lenne az ügy, és te is így éreznél, a végsőkig hordoznám egy selyemdobozban a szíved. Gondját viselném, és soha nem adnám vissza. Velem lenne éjjel nappal, az év minden egyes napján, amíg ki nem fogy az életet adó oxigén a tüdőmből.

___________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Ha tetszett, akkor lélezzétek nekem valamilyen formában. Ne felejtsétek el megnézni a kiegészítő könyvet: letters; for him.

Legyen csoda szép napotok! 💜

~Zsuni~