Ma rád köszöntem. Nem tudom, hogy mi ütött belém, lehet, hogy a tudat, hogy végre újra láthatlak. Vagy épp a felismerés, hogy ha nem teszek valamit, akkor bizony ebből több soha nem lesz, azt pedig nagyon nem akartam.
A szekrényednél pakoltál, mint ahogy azt általában teszed. Amikor oda értem a sajátomhoz, rám emelted a tekinteted, és mielőtt még vissza fordulhattál volna megtettem... ,,Szia" - szólaltam végül meg. Lefagytál cselekedeted közben, és nyeltél egyet. Megijesztettelek volna? Nem akartam, csak szimplán feljebb akartam lépni azon a bizonyos lépcsőn.
Egy kis idő után végül egy halvány mosollyal az arcodon te is viszonoztad.
Gyorsan kigórtam a következő óra könyveit a szekrényemből, majd már hátat is fordítottam, hogy tovább menjek.
Te jó ég, hogy én mennyire izgultam. Eszméletlen, hogy hogy dobogott a szívem, pedig már a csoport feladatnál beszéltünk. Jobban mondva te szóltál hozzám. Mindegy, a lényeg, hogy nem kellett volna, hogy erre így reagáljak. De megtettem, szóval ez számít, nem? Mindenesetre én nagyon büszke voltam magamra, és csak remélmi tudtam, hogy ezentúl ha találkozunk a folyosón, mindig köszönünk majd egymásnak. Az maga lenne a csoda, és valószínűleg én lennék a legboldogabb.
Utána hátha adódna egy alkalom, amikor majd tudunk is egy pár szót váltani, hátha jobban megismerjük majd egymást. Rettentően drukkoltam ezért, de már az is mérhetetlenül boldoggá tett, hogy meggyógyultál, és ennek tetejében pedig még vissza is köszöntél, ráadásul egy mosollyal, ami még nagyobbat dobott az egómon. Nem szabad elbíznom magamat, hisz te alapjáraton is sokat mosolyogsz, így ez nem feltétlen jelenti azt, hogy hasonlóak az érzéseid. Pedig az maga lenne a mirákulum.
_________
Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Remélem tetszett :c
Nézzetek meg a kiegészítő könyvet is, letters; for him.
Legyetek jók vigyázzatok magatokra! 💜
~Zsuni~
YOU ARE READING
letters; from him | ✔️
Fanfiction[ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ] Tőle...Nekem ℓєττєяѕ Egy mini könyvsorozat két félről, két szemszögből. Egymás tudta nélkül táplálják ugyanazt az érzést a másik iránt, de lépni egyikük sem mer. Éveken keresztül írják a szerelmüknek szánt leveleiket, míg egy szép n...
