τιzєинαямα∂ικ ℓєνє́ℓ

39 9 3
                                    

A nyár pompásan telt, de azért majd' kiugrottam a bőrömből amikor megláttalak. Gyönyörű mosolyod, ragyogó, mélybarna szemeid, melyek most is érdeklődve pásztázták a folyosót. Jó kedved töretlen volt, és mintha megújultál volna a szünet alatt. Őszintén örültem, hogy újra láthattam sugárzó lényed. Mintha te lennél az energiaforrásom, mely belém táplálja az erőt, és mely nélkül minden napom gyenge és jelentéktelen lenne. Te jelentetted a boldogságot, annak ellenére is, hogy mélyen legbelül nagyon is jól tudtam, hogy köztünk nem lesz semmi több. 

Rá kellett jönnöm, hogy túl félénk, és beszari vagyok ahhoz, hogy oda menjek hozzád és bevalljam neked az érzéseimet. Ezért maradtak inkább a levelek. Ide szabadon írhatom le minden egyes kis apró érzésemet, mely bennem kavarog. Nem biztos, hogy így ki tudnám fejezni magam a barátaimnak vagy esetleg a szüleimnek, és épp ezért jött kapóra az, hogy leírom. Sokkal felszabadultabbnak éreztem magam, és könnyebb volt a lelkemnek is, hogy úgymond nem egyedül kellett cipelnem ezt a súlyt. Mert tényleg nehéz... Minden nap látni téged, és szembe nézni a tudattal, hogy ez nem fog örökké tartani. Lehet, hogy egy nap amikor már megtelik a pohár, esetleg elmondom neked, hogy mi is zajlott le bennem hónapokon keresztül, de az is lehet, hogy nem sokára egyik pillanatról a másikra megszűnik minden irántad érzett emócióm, és tovább lépek. Nem tudom, fogalmam sincs, hogy mit hoz majd a jövő. Egy biztos; annyit akarok, hogy boldog legyél.

__________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott 😅 megpróbálok ide is több részt feltölteni.
Csekkoljátok le a kiegészítő könyvet: Letters; for him.

Legyen csodaszép napotok és Mindenkinek kitartást kívánok ezekben a nehéz időszakokban is! 💜💜

~Zsuni~

letters; from him | ✔️Where stories live. Discover now