Láttalak. És ez elég volt ahhoz, hogy a nyaram maradékát boldogan töltsem.
Apával ültem a kocsiban, éppen magyarázott valamiről, én pedig az ablakon bámultam kifelé. Ott álltál a zebránál, a barátnőiddel, és valamin nagyon nevettetek. Az a gyönyörű mosoly, ami most szélesebb volt, mint eddig bármikor, az elbűvölő szemeid, melyek most is csillogva adták az emberek tudtára, hogy milyen jó kedved van. Furcsa volt, hogy nem az iskolai egyenruhában látlak, de lélegzetelállítóan festettél. Egy zöld kötött pulcsit viseltél, és egy farmer short-ot, ami tökéletesen kiemelte kifogástalan vonásaidat. Makulátlanul néztél ki, és örökre belém égett az iskolán kívüli éned is.
Átmenteteket a zebrán, én pedig majdhogy nem tátott szájjal csodáltam minden egyes lépésedet. Fejedet balra fordítottad, ezáltal akaratlanul is találkozott a tekintetünk. A mosoly hirtelen az arcodra fagyott, egy kicsit lassítottál, majd bizonytalanul felemelted a kezedet és egy vigyorral intettél egyet nekem. Szinte azonnal reagáltam, és felemelve karomat vissza integettem, miközben biccentettem is egyet.
Elhaladtál előttünk, a lámpa váltott, így mi is elindultunk, pedig még maradtam volna. Tovább akartalak csodálni, és biztosra menni, hogy midnen rendben van veled, és semmi probléma sincsen. Hogy jól telnek a napjaid, és hogy a nyári szüneted is olyan, amilyennek elképzeltél. Beszélni akartam veled, annak ellenére is, hogy talán még egy értelmes mondatunk sem volt egymáshoz. Ki akartam szállni, hogy mindent bevalljak, de nem tettem. Nem azért, mert a kocsi mozgásban volt, vagy mert nem akartam magára hagyni apát, szimplán csak azért, mert megijedtem, és meg sem mertem mozdulni.
_________________
Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Remélem jól vagytok! ^^ csekkoljátok le a kiegészítő könyvet: letters; for him.
Legyen csodaszép napotok! 💜
~Zsuni~
YOU ARE READING
letters; from him | ✔️
Fanfiction[ᴋɪᴍ ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ] Tőle...Nekem ℓєττєяѕ Egy mini könyvsorozat két félről, két szemszögből. Egymás tudta nélkül táplálják ugyanazt az érzést a másik iránt, de lépni egyikük sem mer. Éveken keresztül írják a szerelmüknek szánt leveleiket, míg egy szép n...
