Egy lány jinchuuriki

3.

A lány szemszöge:

-Mentem megölni Zabuzát-mondtam és elteleportáltam Kakashi-sanhoz. Mikor meglátott egyből felémdobott egy dobókést amit megfogtam a levegőben.

-Kakashi-saan! Én vagyok az-mondtam, majd megcsapott Kakashi friss vérének az illata. Istenem...többet vártam el tőle...mindegy. Oda mentem hozzá. A férfi felsőtestén lévő ruha teljesen át volt ázva a vértől, a lábán is volt egy-kettő mélyebb vágás, valamint majdnem elvesztette Obito Sharinganját is, épphogy egy kicsit feljebb találta el Zabuza kardja. Ez nagyjából fél liter vérveszteséget jelent, ami nagyon sok. Ahogy rátettem a vállára a kezem összeesett. Ráraktam egy védőpajzs pecsétet és ennyit mondtam:

-A többit rám bízhatja-mondtam, majd magam köré engedtem a chakrám, ami elmosta a ködöt. Ekkor megpillantottam Zabuzát...de ez...ez nem ő volt. Víz szaga van...egy vízklón. Ha az egy klón és előttem áll akkor csak...majd hirtelen előhúztam a katanám amivel kivédtem a hátamat érő kardcsapást. Hátraugrottam így a két Zabuza közé kerültem.

-A szaglásomat nem tudod kijátszani...amúgy Haku halott-avattam be a dolgokba. Ekkor valahogy mintha elsötétült volna az arca. Na az jó...felhúztam. Akkor valamennyi erőbedobással kell harcolnom. Ekkor levettem a kesztyűm, így látható lett a falkám jele, valamint a körmeim, amik inkább karmok. Ez azért van, mert nagyon fiatalon elsajátítottam Kurama chakráját. Ledobtam a földre a kesztyűket, majd azt vettem észre, hogy a két Zabuza felém fut...na várjál. Ez mind kettő víz...vagyis akkor az igazi Zabuza...a vizen van. Így a helyzettől függetlenül is lementem négykézlábba, így hárítottam a csapást, mivel a két klón egymást fejezték le. Gyorsan leugrottam a hídról, egyenesen a vízre, ahol már ott állt Zabuza.

-Hmm...szóval ilyen könnyű ellenfél lennék?-kérdezte szinte nevetve.

-Az erőmből semmit se láttál még-mondtam sejtelmesen. Ekkor elkezdett kézjeleket formálni...most komolyan?! A víz sárkány jutsut akarja alkalmazni?...ez rossz döntés... Gyors félkézzel én is elkezdtem csinálni a víz sárkányom, persze így is úgy is gyorsabban lettem kész.

-Víz elem: Víz Sárkány jutsu-mondtam, majd a vízből egy hatalmas sárkány jött elő, ami telibe kapta Zabuzát. Mikor csendesedett a víz, megláttam a már alig álló férfit.

-Mostmár unom ezt a harcot...gyorsan véget vetek ennek-jelentettem ki, majd elteleportáltam Zabuza mögé. Igen...megjelöltem az ilyen esetekre. Majd karmaimmal egyből elvágtam a torkát és a főverőerét. Így megöltem őt. Éppen összerogyni készült, de megfogtam. Végül is...csak 72 kg. Majd visszasétáltam a többiekhez Zabuza holtestével együtt. Mikor megpillantottak a többiek egy kicsit leblokkoltak, ezért egyből oda teleportáltam magamat és letettem a kezemből a férfit.

-Sakura, Sasuke! Megtennétek azt, hogy Zabuzát elvonszoljátok Haku mellé?-kérdeztem. A testvérpár bólintott, ezért feloldottam a védőpajzs pecsétet rajtuk, így elvonszolták a holttestet. Ezután semlegesítettem a pecsétet Tazuna-sanon és a még a mindig vérző Kakashi-sanon is.

-1 liter vért vesztett Kakashi-san...többet vártam el öntől-gugoltam le hozzá. Hátratűrtem a tincseimet, majd el akartam kezdeni a gyógyítást, mikor láttam, hogy nincs rajtam kesztyű, és tiszta vér a kezem. Gyorsan elteleportáltam a vízhez, leöblítettem a kezem, majd visszamentem Kakashi-sanhoz.

-Hol a francban van a kesztyűm?!-kérdeztem kicsit idegesen. -Ajjj, mindegy...-majd elkezdtem gyógyítani a mellettem lévő férfit. Pont ekkor jöttek vissza Sasukéék és leültek mellénk. Persze egy kicsit tartották a távolságot a kezeimtől.

-Ennyire ijesztő látvány lenne?-néztem rájuk, mikor befejeztem Kakashi-san gyógyítását. Erre a kérdésre nagyon meglepődött a testvérpár, nem akartak megbántani.

-Nem fogtok megbántani, tudom, hogy a kezem miatt tartjátok a távolságot. Csak fogalmam sincs hol van a kesz-de itt közbevágott Kakashi-san.

-Csak nem ezt keresed...Nagomi?-kérdezte Kakashi-san és felemelte a fekete kesztyűm. Szinte éreztem, ahogy felcsillannak a szemeim és egyből kikaptam a férfi kezei közül a fekete anyagot. Amint felhúztam megnyugvást éreztem, majd rámosolyogtam Kakashi-sanra.

-Köszönöm, Kakashi-san! És úgy hallom rájött, hogy ki vagyok-mondtam vidáman, majd Sakuráék felé fordultam. -Uzumaki Nagomi vagyok, a 4. hokage lánya, örülök a találkozásnak Sasuke, Sakura!-mondtam vidáman. De persze ez nem a teljes nevem... Erre a mondatomra kicsit elképedtek...hát persze...ő meghalt anyával együtt, mikor belémzárta Kuramát.

-Mostmár tartozol egy vallomással...honnan tudod ezeket az információkat? Valamint, hogy hogy élsz?-kérdezte Kakashi. Valamint Sakura is megszólalt: -És azt is mondd el, hogy mi történt a kezeddel!-mondta. Én bólintottam, de e bólintás ideje alatt telepatikusan szóltam Kakashi-sanhoz:

~Ezt nem mondhatom még el nekik, csak önnek Kakashi-san. A kezem azért ilyen, mert nagyon fiatalon megbarátkoztam a Kilencfarkúval~
hallatszott a hangom a férfi fejében. Kakashi meglepődve, de megértette a helyzetem.

-Na szóval...hol is kezdjem? Mikor apám megmentette Konohát anyával együtt meghaltak. De mielőtt még megtörtént volna a haláluk, engem elteleportáltak a közeli erdőbe. Ott elvileg csak sírtam és sírtam, mikor arra járt egy farkas falka. Érdekes módon nem faltak fel, hanem befogadtak a falkájukba, és megkaptam a falka jelét, ami egy harapásnyom-húztam fel egy kicsit a jobb kesztyűm, hogy látható legyen a harapás-így éltem legalább 3 évig, közben én lettem az alfa, vagyis a falkavezér. És ekkor nőtt meg a karmom is-hazudtam. -Ez idő alatt jöttem rá néhány jutsura, valamint ekkor szereztem meg 100 gyógyító jelem, mivel rá voltam kényszerítve, hogy gyógyítsam magam, valamint a farkasokat. Itt fejlesztettem ki a rendkívüli hallásomat, szaglásomat és látásomat. Aztán elkezdtem vándorolni a rejtett falukba, ahol figyeltem a ninjákat, így sok-sok jutsut sajátítottam el. Közben persze gyűlöltem az embereket, mivel mindenki lenézett és rosszul bánt velem, amiatt, hogy nem volt családom és hogy ,,szegény" voltam. Miután rájöttem, hogy mindegyik elemet tudom használni, kicsit unalmassá váltak a mindennapjaim, így elkezdtem a hozzám legközelebb álló rejtet falut, Konohát figyelni. A Hullámok földjén azért vagyok, mert itt sok rászoruló ember van, valamint itt tanyáztak azok a bérgyilkosok, akik egy időben meg akartak ölni. A jutsuknak nagy részét magam sajátítottam el, de van néhány tucat nagyjából amit a mesteremtől (??) Orochitól tanultam...ami nagyon rég volt-fejeztem be. Az utolsó mondatomra a többieket kirázta a hideg...mondjuk megértem...Orochi régen sokat kísérletezett...

-És miért nem jöttél vissza Konohába?-kérdezte Sasuke. Nahh ez fogós kérdés..háát.. -Azért, mert féltem, hogy ott is kitaszítanának az emberek, valamint szörnyetegnek néznének-néztem Kakashi-sanra. Persze ő megértette miért mondom ezt.

-Biztos, hogy nem taszítanának ki-mosolygott bíztatóan Sakura. -Te jó ember vagy, Nagomi!-mondta. Mintha a világ megállt volna körülöttem. Ilyet...még senki sem mondott nekem. Elmotyogtam egy ,,köszönöm"-et amire Sasuke csak elmosolyodott.

-Akkor visszajössz velünk Konohába?-kérdezte Kakashi-san. Én bólintottam.

-Csak összekéne pakolnom a cuccaim...-kezdtem. A többiek egyből megértették mire akarok kilyukadni. -Rendben, elmegyünk veled addig...Tazuna, mostmár nyugodtan építheti a hidat tovább-mondta Kakashi-san.