Egy lány jinchuuriki

7.

Nagomi szemszöge:

~Másnap~

Ma van a chounin vizsga, amiért valamért izgulok, csak fogalmam sincs miért. Kint találkoztam a csapattársaimmal, valamint a sensejjel. Elmentünk ahhoz az épülethez, ahol az első felmérést írtuk.

–Én nem mehetek be veletek, szóval nagyon figyeljetek. Ez lesz az első felmérés, egy írásbeli teszt. A következő egy információ-cserés lesz, a harmadik, pedig a küzdő tesz. Szóval kitartás 7-es csapat-mondta Kakashi-sensej és elment. Benyitottunk az épületbe, ahol egy folyosón kellett végigmenni, hogy bejussunk az előtérbe. Kint a folyosón, nagyon szigorú tekintetű emberek voltak. A mögöttem lévők kicsit féltek emiatt, de intettem, hogy nem kell félni. Azért nem, mert az alakváltó jutsut használják. Ők igazából az akadémiai tanárok, más chouninok és a csapatok sensejei. Mikor elérkeztünk az ajtóhoz megálltunk. Szerintem mi voltunk az utolsók, és valamiért csapatonként engedtek be minket. Az ajtónál 3 ,,férfi" állt akik igazából Gai , Yūhi és Asuma volt.

–Gai-san, Yūhi-san, Asuma-san...bemehetünk?-kérdeztem. A mögöttem lévő Sakuráék hitetlenkedve néztek rám, a 3 felnőtt is meglepődött.

–Nem hittem volna, hogy valaki átlát rajta-mondta Asuma-san és visszavonták mindhárman az alakváltás jutsut. A többi ,,férfi" is elégedetten néztek. –Hogy hívnak? Netán te lennél az, aki most jött a faluba?-kérdezte.

–Eltalálta Asuma-san. Uzumaki Nagomi vagyok-mondam a reakciójukat figyelve. Erre eltorzult az arcuk és beengedtek minket. Még azért Gondolatátvitellel szóltam néhány szót hozzájuk.

~És igen, én vagyok a 4. lánya és még bennem van a Kilencfarkú~hallatszott a fejükben a hangom és végül beléptünk. Az előtérben minden szem ránk szegődött. Bennt volt már a Yūhi, a Gai és az Asuma csapata, valamint más rejtett faluból jött egyidős, és idősebb ninja. Avarrejtekiek, Homokrejtekiek, Felfőrejtekiek, Ködrejtekiek és....a most alakult Hangrejtekiek. Szóval erre gondolt Orochi mikor azt mondta, hogy ismerős arcok is lesznek itt. A Hangrejtek ninjáit majdnem mindegyiket ismerem, mivel Orochinak dolgoztak egy időben, ők voltak a férfi kísérletei, viszont aztán felül kerekedtek rajta, elválltak tőle, és egy bér- és orvgyilkos falu lett...szóval ott mindenki ismer és legtöbben félnek is tőlem... Viszont van egy Ködrejteki Ichigo nevű fiú, aki kivételt képez, mivel ő még nem tapasztalta meg a bőrén milyen az, amikor harcolok. Meg őt nem volt még okom bántani, így nagyon jóban lettünk. A többi Ködrejtekiről meg ne is beszéljünk... Mikor rámnéztek a Köd- meg a Hangrejtekiek egyből felálltak és elkezdtek méregetni. (Kivéve Ichigo, akit nem láttam)

–A Vörös-ss Vill-lanás-ss?-kérdezték szinte majdnem egyszerre, mikor leesett ki vagyok. Jahh igen. Azért lettem náluk vörös villanás, mivel amikor véres lettem, főleg ha a hajam lett az, akkor amikor gyorsan mozogtam, akkor nem sárga volt a ,,villanásom" hanem vérvörös. Erre a névre mindenki rámnézett. Talán elért odáig a nevem..? Hmm..., mindegy. Ekkor egy számomra ismerős hangot hallottam mellőlem.

–Még mindig ilyen pici vagy, kislány?-kérdezte gúnnyal a hangjában Ichigo. Pontosan tudta, hogy ez az a név amit mindentől jobban utálok.

–Rövid vagy hosszú halált szeretnél, Ichigo?-néztem rá gyilkos pillantással, majd pacsiztam a nálam 2 fejjel magasabb, narancssárga hajú és 2 évvel idősebb fiúval. -Vörös Villanás mi? Én még nem láttam, Nagomi...-vigyorodott el.

–Szerintem örülj neki, hogy még nem láttad AZT a villanásom...-néztem a mostmár remegő Hang- és Ködrejteki ninjákra, akik egyből hátrább léptek.

-Hogy, hogy Konohában?-kérdzte.

–Úgy, hogy ez a szülővárosom. Erre elkomorodott.

–Szóval itt laknak a szüleid?-kérdezte. Hát ez nagyon rossz kérdés volt.