Egy lány jinchuuriki

9.

Sakura szemszöge:

~Két nappal később~

Ma lesz a selejtező, amiért egy kicsit izgulok. A selejtezőt megnézi a sensejeink, és az 5. hokage is. Sasuke is egy kicsit izgul, de Nagomin semmilyen izgulásra utaló jel sem látszik. A csapatokkal fel kellett álni oszlopokba és úgy mondot beszédet a hokage. Sok szerencsét kívánt, meg ilyeneket...majd az első küzdőpáros én meg Ino volt. Nálunk döntetlen volt az állás. Aztán jött Sasuke meg egy Hangrejteki, úgynevezett Yoroi, akit végül Sasuke legyőzött taijutsuval. Shino Zako, hangrejteki ninja ellen ment, és Shino lett a győztes, aztán Tenten az ellen a Temari ellen ment, de sajnos veszített. Aztán az a másik Homokrejteki ninja Kankuro, Mitsubi ellen ment, akit legyőzött. Shikamaru egy lány ellen, Kin ellen győzött, aztán a két Hyuga jött, Neji és Hinata. Szegény Hinatát súlyosan megsebesítette unokatestvére így nem folytathatta a harcot. Aztán Choji Dosu ellen ment, de köztük is döntetlen lett. Az utolsó előtti menet Lee és Gaara közt ment...az a Gaara nagyon erős...majdnem megölte Leet...így ő lett a győztes. Erről beszélt Nagomi is... Miután Leet elvitték az orvosi ninják az utolsó menet jött: Kiba és Nagomi. Amikor Nagomi következett feszült lett a levegő, amit a hokage is észrevett.

–Indulhat!-mondta Hayate-san. Kiba egyből dobókésekkel támadott Nagomira amire barátnőm csak elmosolyodott és egy ügyes mozdulattal kikerülte őket.

–Én nem fogok ellened chakrát használni...-mondta picit halkan.

–Meg fogod bánni ezt a döntést!-kiáltotta nevetve Kiba, le se véve szemét Nagomiról. Mikor ezt a szőke meghallotta, mintha elszakadt volna egy cérna benne. Mielőtt Kiba használhatta volna a Tépőfog jutsut, Nagomi mellé került egy villanás kíséretében, és levette az egyik kesztyűjét.

–Ezt jegyezd meg Kiba...sose becsülj le egy lányt-mondta, majd egy kecses mozdulattal karmait belemélyeztette a fiú nyakába, aki összeesett, de magánál volt. Nagomi legugolt hozzá.

–Ideiglenesen lebénultál, pár óra múlva, majd újra tudsz mozogni-mondta, majd felállt, felvette a kesztyűjét és ránézett Hayate-sanra.

–A küzdelem eldőlt. Nagomi a győztes-mondta, majd az orvos ninják elvitték Kibát. Nagomi egyből odajött hozzánk, és mintha örült volna. Ezért én is boldog voltam. Még nem láttam Nagomit örülni. De persze az a technika nagyon profi volt...fogalmam sincs, hogy honnan tanulhatta. Ezután Tsunade-sama megdícsért minket, majd elmondta, hogy a vizsga utolsó része is összecsapások lesznek, de kapunk 1 hét pihenőt. Ezek után végre hazamehettünk.

Nagomi szemszöge:

~6 nappal később~

Már csak 1 nap van a chounin vizsgáig. A napokban sokat edzettem, Ichigoval csatáztam, valamint a fegyvereimet is tisztogattam vele együtt. Ichigoval újra tisztáztam az érzelmi ügyeimet, amit elég könnyen megértett, de eleve tudta ezt. Most éppen a Végzet Völgyében a vízben vagyok egy kiadós jutsu fejlesztés után, egy fekete (ki gondolta volna) garbós pólóban, és egy rövid naciban. De nem vagyok egyedül. Mert idecsalogattam a perverz keresztapám. Milyen kiszámítható... Egy hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem ahhoz a bokorhoz sétálni, amelyiknél rejtőzködött, így egyből kijött.

–Ohohohoo, micsoda főnyeremény!-kezdte Jiraya végigmérve a testemet. De ekkor direkt a fülem mögé tűrtem tincseimet, hogy lássa a rombuszom. Ha így látnak még hasonlítok is egy kicsit Tsunadéra. Csak persze kicsiben.

–Csak nem..? Jajj Tsunade-sama! Bocsásson meg! Bocsásson meg!-esedezett. Nem is ő lenne...ekkor jó nagyot vágtam a fejére, amit nem értett, de nekem jól esett.

–Ezt miért kaptam Tsunade-sama?-kérdezte. Huuu Ero sennin...kihúzod a gyufát nálam...

–Komolyan nem ismersz fel?!-kérdeztem kicsit haragosan. Még mindig nem értette.

–De hát te vagy az, Tsunade-sama!-nézett rám. Isten áldjon meg keresztapa! És még te vagy a Három legendás ninják egyike?!

–Kurama, légyszíves...én már nem bírom ezt a sok hülyeséget...-mondtam a levegőbe, mikor megjelent az alhasamon a pecsét, mire a sennin teljesen lefagyott.

–Ismerős...?-kérdeztem a választ várva. Ekkor Jiraya nagyot nyelt.

–Na-Nagomi-i?-kérdezte. Én egyből bólintottam és megöleltem.

–Jajj keresztapám...te soha sem változol...-mondtam kuncogva.

–De honnan tudod, hogy én vagyok az? És hogy, hogy élsz? És mikor jöttél a faluba?-fogta meg vállaimat, éd árasztott el kérdéseivel.

–Az első kérdésedre a válaszom az, hogy Orochimarutól. Miután megtanultam a jutsujait, elhagytam őt, ekkor történt az, hogy az ember kísérletei fellázadtak ellene, és elszöktek tőle. Ezután adta fel magát, és 1 éve jött ki a börtönből. Azóta egy fejlesztőként dolgozik, különböző tárgyakon. Mikor még 6 évesen vele voltam, beszélt nekem rólad, meg persze a Kilencfarkú is. Így lettél Ero sennin-mosolyotam, majd kicsit komolyra vettem a szót.

–A második kérdés...mikor apa belémzárta a Kyubit, akkor rámhelyezett egy teleportáló pecsétet, ami a halála után néhány másodperc múlva aktiválódott, így kerültem ki az erdőbe, de eredetileg egy családnál kellett volna kikötnöm, de megölte őket a róka és...-innen pedig elmeséltem az életemet mostanáig. Persze egypár dolgot kihagytam a történetemből. Majd elmondtam mikor érkezdtem.

–Eljössz, majd megnézni a chounin vizsgán? Orochi meg Tsunade-sama is ott lesz-kérdeztem kíváncsian mire bólintott aminek nagyon örültem.

–Viszont nekem mennem kell, mert meg kell keresnem Ichigot, egy bérgyilkos barátomat, akivel edzhetnék...bár már nem tud újat mutatni-gondolkodtam hangosan.

–Hmm én lehet kíváncsi vagyok, hogy tudsz harcolni..-nézett rám Ero sennin. Erre elmosolyodtam, majd megidéztem a katanámat.

–Idéző jutsut nem ér használni!-mondtam, majd felléptem a víz felszínére, majd Jiraya is követett. Ez nagyon érdekes lesz...

~30 perccel később~

Végül abbahagytuk keresztapámmal a harcot. Igaz, hogy még a fele erőmet sem használtam (a sennin sem), de nagyon örültem, hogy vele harcolhattam.

–Még a fele erődet sem használtad, nem igaz?-kerdezte Ero sennin.

–De te sem használtad az egészet!-vágtam vissza. -Akkor holnap a chounin vizsgán tali!-mondtam, majd elteleportáltam a házamhoz. Ki kell pihennem magam a holnapi harcra...