Egy lány jinchuuriki

18.

–Bár megjegyzem-mondta mostmár normális hangnemben-sajnálatos, hogy engem nem küldenek. Én erre is speciálódtam-mondta kicsit bánkódva, mikor hirtelen zörgést hallottunk az erdő felől. Mindenki feszült lett, kivéve a szőkesék, ki nyogodtan dúdolgatott. Ekkor a fák közül 6 vadon élő ninja farkas lépett elő. Mi védekező pózba tornásztuk magunkat, de hirtelen mindenki arra lett figyelmes, hogy úgymondd ,,maghajolnak" előttünk a farkasok. Vagyis helyesbítek. Egy valaki előtt. Nagomi kilépett közülünk, egy vigyor kíséretében.

–Anyaa nem kell ez a nagy felhajtás, mikor üdvözlitek az alfát. Lehet hogy már több éve a falkavezér vagyok, de akkor is szokatlan-mondta, miközben leült a legöregebbnek tűnő farkas elé a fűbe, és homlokát az anya farkas homlokának dörzsölte. E pillanat közepette a farkas morgott valamit, amit Nagomi valószínüleg értett.

–Nem, nem bántanak titeket. Ők olyanok, mint Shikamaru, meg Kiba, tudod-majd felénk fordult-nem kell félni. Ők a falkám egyik része. Nem bántanak titeket. És igen, meglehet őket simogatni, nagyon szeretik-erre a mondatra visszahuppantunk ülőhelyzetbe, mire a farkasok is közelebb merészkedtek. Az egyik már rég Sakura mellett fekütt, aki simogatta a farkast. Tentenhez és Inóhoz is jöt 1-1 kisebb. Én pedig a legnagyobbat kaptam, valószínüleg fiú lehetett. Nagomi visszavándorolt a helyére, mögötte 2 farkassal.

–Te érted amit mondanak?-kérdeztem, mire Nagomi bólintott.

–Igen, mivel magkaptam a jelölést a kezemre-mutatta fel-ez egy chakra jelölés, és feljogosít arra, hogy értsem amit mondanak. Persze ők értik a nyelvünket. Úgylátom Hinata, téged nagyon megkedvelt Sam-mondta mosolyogva. Erre mindenki Nagomira meredt.

–V-Van nevük?-kérdezte Ino.

–Hát persze! Hinatánál Sam van, a legnagyobb fiú farkasunk. Ino, hozzád Mira szegődött, Tentenhez pedig Nikki. Mellettem anya, Shirana és a ,,bátyám" Paul van-sorolta fel a neveket. -Mint tudjátok ők neveltek fel. Anya megtanított, úgy járni ahogy ők szoktak, a többi farkas, beleértve a bátyámat is megtanított emberi módon járni-mutatta fel mutató ujját, majd lement négykézlábba, mire Paul egy nevetésszerű hangot adott ki.

–Olyan vagy Paul! Maradj csöndben! Utoljára egy hete csináltam ezt-mondta, majd elrugaszkodott, és elkezdett pontosan ugyanúgy futni, mint Paul, aki alig érte utol, de végül feladta, és megállt az egyik fánál. Nagomi néhány percre az erdőben eltűnt, amit velünk együtt a farkasok is fürkésző tekintettel figyelt. Mikor újból kijött, két nyulat tartott a kezében, amiket végül elengedett. Visszasétált hozzánk, majd újból leült.

–Töb mint 20 nyúl van arra felé. Nem hagynám ki a lehetőséget-vigyorgott anyjára ki még valamit morgott, az egész falkával együtt meghajolt Nagomi előtt, vonítottak egy nagyot, majd eltűntek a fák között.

–Néha még szoktam velük együtt vadászni, de ritka pillanat, ha látnak is. Ők a pót családom, veletek együtt-mondta, majd elterült a fűben.

–Amúgy visszatérve a küldetésekhez...hallottam egy pletykát, miszerint a Vörös Villanás legújabb küldetésén több, mint 150 embert ölt meg. Ez igaz?-kérdezte félve Sakura, mire Nagomi egyből felült.

–Milyen jó besúgóid vannak...ezért még lehet kap Shikamaru meg Kiba. De ezt mellőzve persze, hogy igaz. Szívesen elmesélem a történetet, de nem tudom, hogy mennyire díjaznátok az egyik kedvenc cselekvésemet...a kínzást, vagy ölést-nézett körül. Mi elég erős idegzetűek vagyunk, szóval mindenki bólintott, amire Nagomi nagyon megörült.

–Elég fura lesz beszélni róla, hisz egyedül csak egy embernek szoktam kibeszélni néha-néha magam, de alapvetőleg magamban tartom-mondta mire mi teljesen ledöbbentünk.

–Nagomi-i...eddig senkivel sem beszélgettél úgy igazán...?-kérdeztem. Ha ez igaz...akkor nagyon rossz lehetett Nagominak. Nagomi bólintott egy ,,nem nagy szám" tekintettel, majd elkezdett mesélni.

–Na szóval. Miután meggyőztem a kapuőröket, hogy mi megyünk arra a küldetésre, elindultunk a csónakom felé, de meg kellett állnunk, mivel Ichigo, az előbbi fiú követett minket, mivel ő is akart jönni, de én megtiltottam neki. Aztán elbeszélgettem vele, hogy ebből maradjon ki, mivel az apjáról Inusha-sanról, meg a testvéréről, Ichitáról van szó. Ezt valahogy felfogta, és elment. A csónakban Kiba féltékenykedett, de valahogy megúsztam vita nélkül. Aztán közöltem a tervet. A két fiút elküldtem a Sharingan dimenzióba, és egy szemtechnika segítségével láthattak engem külsőnézetben. Gyorsan elfutottam a Fekete Lótusz barlangjához, ahol Ichita őrködött, akiről annyit kell tudni, hogy nagyon rámenős. Ha egyszer kiszemel magának, nem szabadulsz. Szóval ezt felhasználva, kiiktattam egy nem mindennapi módszerrel-harapott rá nyelvére-és aztán kikötöztem az elégedett fiút, és behatoltam a bérgyilkosok közé. Ott igaz beszéltek a kínzásomról, és aztán elkezdtem az egyik kedvenc időtöltésemet. Szokásos módszeremmel, de annál kiszámíthatatlanabbul vágtam el a torkukat. Azután feljött Inusha-san és a két testőre. Őket ráhagytam Shikamarura, valamint Kibára és kimentem Ichitához, Ichigo testvéréhez. Miután elengedtem, egy érdekes mondattal távozott, majd visszamentem a fiúkhoz. Magukhoz képest elég jó harcot vívtak, csak Shikamarut eltalálta egy bénító penge, így nekem kellett végezni a fiúkkal, de megengedtem nekik, hogy belém döfjék a késüket. Miután ezzel végeztünk elvittük Inushát Konohába. Persze én még mindig véres voltam, és még a kihallgatás közben is néha-néha folyt a pólómból, de ez egyáltalán nem zavart. És nagyjából ennyi. A kihallgatásról már mindent tudtok Sakuráéktól meg Kibáéktól-mondta, majd törökülésbe helyezkedett. Ez elég jól eshetett Nagominak, mivel nem sokszor beszél emberekkel. Ekkor Inón egy sejtelmes mosolyt véltem felfedezni. Ez nem jót jelent...