Egy lány jinchuuriki

6.

Nagomi szemszöge:

Megszűntettem a genjutsum és bementem a házba. Közben azon gondolkodtam, hogyha Orochi megtudja, hogy elmondtam a becenevét a többieknek (amin csak én szólithatom) ki fog nyírni...na mindegy. Mivel most túl lusta vagyok, így nem hiszem, hogy fogok fürdeni ma.

Átöltöztem pizsibe, felmentem az emeletre és befeküdtem az ágyba. Felhúztam a vekkerem és hárafordultam a rókához, aki éppen akkor kelt fel.

–Akkor vigyázol rám?-kérdeztem egy kicsit álmos boci szemekkel. A róka morgott egyet, ami igent jelentett, így nyugodtan aludtam el. Azért van az, hogy Kurama napközben alszik, mert este fent van és a pecséten keresztül vigyáz rám éjszaka.

~Másnap~

Reggel mint mindig korán 6-kor keltem, lementem a konyhába és csináltam magamnak egy kakaót. Majd átöltöztem egy vékony kék naciba és egy kék sport topba. Levettem a kesztyűm, majd elmentem futni egyet Konoha körül. A 10. kör után lementem négykézlábba. Újabb 10 kör után végül hazamentem. Mivel a házam az erdő mellett volt, így odamentem edzeni is. Vittem ki céltáblákat, dobókéseket, dobótűket, boxzsákokat, valamint a katanámat. Bementem az erdőbe ahol elhelyeztem a céltáblákat meg egy boxzsákot fellógattam az egyik fa ágára, a többit távolabb leraktam. Kicsit a saját kényemre alakítottam a környezetet, majd egy védőpajzspecséttel lefedtem a területet, hogy kívülről ne jussanak be, valamint belülről én ne tudjak kárt okozni a külső környezetben.

20 perccel később az utolsó boxzsák is cafatokra hullott a 8-ból. A céltáblák közepe is majdnem ,,kilyukadt" a dobó kések és tűk miatt. Nahh...ez jó kis edzés volt. Összepakoltam, majd kimentem az edzőtérből és megerősítettem a pecsétet. Hazamentem, lepakoltam és elmentem lefürödni. Megint a fekete ruháimat vettem fel a kesztyűmmel, hátamra erősítettem kedvenc katanatartóm, a katanámmal. A hajamat szokásosan kontyba kötöttem, elől két tincset kihagytam. Ezután elmentem valami reggelit nézni. Meg is találtam az Ichiraku Rament, ahol éppen Teuchi-san volt a pultnál.

–Jó napot Teuchi-san! Egy közepes ráment kérnék-mondtam, majd helyetfoglaltam. Kitálalta a ráment, én meg kifizettem azt. A férfi nagyon nézegetett engem, egyrészt a homlokomon lévő rombusz miatt, másrészt valószínű, hogy hasonlítok apára.

–Nos...és hogy is hívnak, kislány?-mondta ki a számomra legutáltabb nevet. Hát ez nagyon jó kezdeményezés...

–Uzumaki Nagomi, vagyok-mosolyogtam.

–Csak nem a 4. lánya?-kérdezte. Úgylátszik még nem terjedt el a hír. Én bólintottam, mire nagyon megörült (mivel apa a régi csapattársa volt), majd elment a raktárba. Én elfogyasztottam a ráment (ami nagyon finom volt) és elkezdtem szimatolni, szó szerint. Orochimaru szagát kerestem. Persze egyből megcsapott Sakura és Sasuke szaga, mivel már reggel óta figyelnek engem. Ekkor egy aprócska sziszegésre lettem figyelmes. 250 méteres körzeten belül, az erdő felől hallottam. Ez...csak Orichi lehet...

Sasuke szemszöge:

Hirtelen egy villanás formájában Nagomi a sensej mögé került és a katanáját a torkához szorította.

–Nos Kakashi-sensej...későre jár. Holnap ígyis-úgyis koránkelek-mondta a meglepődött férfinek. Mi erre reljesen leblokkoltunk. Nagomi...simán meg tudná ölni a sensejt?! Ezután visszaadta a csengőket, és megköszönte a harcot, majd mielőtt elment volna még visszaszólt:

–Ha holnap keresnek, Orochinál leszek-mondta majd eltűnt. Ekkor megfordult Kakashi, aki még mindig le volt döbbenve. Mi pedig még mindig le voltunk blokkolva.

–Ez még az erejének is csak kicsi része...-gondolkodott hangosan. Mii? ,,Csaak?" Milyen erős lehet ez a lány...? Kakashi-sensej elküldte a többieket, csak mi maradtunk Sakurával.

–Most menjetek haza, pihenjétek ki magatokat. Holnap nem lesz semmilyen küldetés, mivel az egy pihenőnap lesz a chounin vizsga előtt. Engedélyt adok rá, hogy figyeljétek Nagomit, ha szeretnétek...holnap Orochimaruval fog találkozni. De óvatosan azért. Nem hiszem, hogy örülne nektek, ha Orochinak hívnátok-mondta nevetve, majd hazament.

–Akkor holnap figyeljük meg?-kérdeztem Sakurától. Ő bólintott és hazamentünk.

Másnap reggel korán keltünk, mivel nem tudtuk mit jelent Nagominál a ,,korán". Mikor elbújtunk a háza melletti erdőben, éppen akkor jött haza a futásból. Mikor újra kijött a házból, már a fekete szett volt rajta, valamint egy csomó céltáblát, 8 boxzsákot és egy csomó dobótűt meg dobókést hozott ki. Bement az erdőbe ahol lepakolt és a kényére igazította a környezetet. Ezután elkezdett edzeni. Nagyon nagyon kemény edzése van.

20 perccel később az utolsó boxzsák is cafatokra hullott az ütéseitől. Ezek után elment ráment enni. Mikor végzett beleszippantott a levegőbe majd megtorpant. Észrevett minket? Szerencsére nem, mivel elkezdett szaladni az erdő felé. Mi követtük őt, de alig tudtuk utolérni. Mikor megállt egy aprócska ház előtt állt meg. Há' ez meg mióta van itt..? Megállt az ajtó előtt 4 méterrel és szisszentett egyet. Erre kinyitódott az ajtó és megpillantottuk...Orochimarut?! Megpillantotta a lányt mire elmosolyodott, majd a torkából előjött egy kígyó aminek szintén a torkából egy kard és egyenesen Nagomit célozta meg. A következő pillanatban arra lettünk figyelmesek, hogy Orochimaru a földhöz volt szorítva Nagomi által. Mi a....

–Még azért nem felejtettem el a titkos köszönést...Orochi-mondta egy kissé hidegen. Titkos köszönés? Sakura is kérdően nézett rám. Majd a férfi felállt és megveregette a lány vállát.

–Sokat fejlődtél mióta nem találkoztunk, Nagomi. De...úgyhívtál...hogy...OROCHI?!?-kérdezte felháborodottan, mire mi nagyon megijedtünk. Nagomi sejtelmesen ránézett.

–Talán baj, ha egy egyenrangú társamat, aki jó barátom becézgetem?-kérdezte, mire a seninnek a torkán akadt a szó. Hogy miiii?! Egyenrangú...társ és barát?! Hisz az nem lehetséges...még csak most lett genin...vagy nem...?

–Na jól van, csak neked elnézen. Mindenesetre...még tudod azokat a jutsukat, amiket tanítottam neked?-kérdezte sejtelmesen. Nagomi bólintott, majd készített két széket amibe leültek.

–Itt vannak...-kezdte Orochimaru, de Nagomi közbevágott -Tudom, de ez most nem számít. Szóval ő egész végig tudta, hogy itt vagyunk... Már régóta beszélgettek, mikor a férfi kérdezett a holnapi chounin vizsgáról.

–A holnapi chounin vizsgán újra részt veszel?-kérdezte Orochimaru. Nagomi bólintott. Mi az hogy újra?! -Lesznek ott számodra ismerős arcok...-mondta majd felállt. -Jiraya, vagy ahogy te hívod ,,Ero sennin" is itt van. Majd szerintem úgyis megtalál...-vigyorodott el végig mérve Nagomit. Nagomi szúrós tekintettel nézte a férfit, majd ő is feláltt.

–Rendben, észben tartom...most mennem kell. Sziaa!-mondta majd felénk fordult. -Ti is menjetek, nehogy kísérleti patkányok legyetek!-nevetett. Mi kibújtunk a fa mögül és odamentünk hozzá.

–Mióta tudod..?-kérdezte Sakura.

–Mikor felkeltem, már akkor tudtam-közölte. -De semmi baj sincs vele-mondta, majd elindult még beljebb az erdőbe. Mi kérdően néztünk rá.

–A falkámat fogom hívni, szóval azt ajánlom, hogy menjetek-mondta, majd vonított (?!) egyet. Teljesen olyan volt, mint egy igazi farkas. Aztán Sakura elhúzott és hazamentünk és nem figyeltük tovább Nagomit. Ki kell pihenni magunkat a holnapi chounin vizsgára...