Egy lány jinchuuriki

8.

Nagomi szemszöge:

Reggel Kurama ébresztett és elmondta, miért akarja Ichigo a fegyvereket megnézni, mivel nem nagyon emlékeztem, miért kültem vissza aludni.

–Majd megnézi 5 nap múlva...addig rakok a szobára egy védőpajzs pecsétet-mondtam Kuramának és megcsináltam a védőpajzsot. Nos...ma fogunk menni a Halál erdejébe...pontosan előtte kellett találkozni. Mindegyik csapat kapott egy-egy tekercset. Valaki levegő, valaki föld tekercset kapott.

–5 napotok van eljutni az erdő belsejében lévő létesítménybe egy föld és egy levegő tekerccsel. Közben túl kell élnetek az erdőben, élelmet kell találnotok. És lesz még valami vagy valaki aki megnehezíti a dolgotokat...-mondta Anko-san. Ekkor előlépett Orochi, Anko-san régi mestere...hmm akkor ez a vizsga is könnyű lesz. Azok a Hangrejtekiek akik tovább jutottak nagyon komoran nézték őt.

–Mivel elvileg nincsen olyan ninja aki látta már a technikáimat, azért én is fogok akadályokat felállítani nektek. Persze van egy ninja aki ismeri az összes technikámat...-nézett rám Orochi. A többiek is rámnéztek. Erre megforgattam a szemem.

–Igen...én ismerem és tudom használni a technikáidat, Orochi...-mondtam reketten. Erre a névre újra mérges lett, de szerencsére gyorsan szétosztottak minket. Mindegyik csapat máshol ment be. Meghallottuk a sípszót és elindultunk.

–Lehet, hogy kéne valami jelzés amiről meg tudjuk állapítani, hogy biztos mi vagyunk-e azok-ajánlotta Sasuke.

–Jó ötlet...mi lenne, ha csak nekem lenne ilyen? Mivel én meg tudom állapítani, hogy ti vagytok-e. Az én jelzésem az lesz-és elkezdtem nagyon halkan beszélni-hogy ha nem hiszitek, hogy én vagyok növesztek egy rókafarkat- kuncogtam. Ők beleegyeztek és elkezdtünk befelé haladni.

–És szerinted Nagomi, kiknél van föld tekercs?-kérdezte Sakura. Erre elmosolyodtam.

–Van vagy 5-6 kilométerrel arrébb egy jó barátom, akinél pont föld tekercs van...szerintem látogassuk meg őket!-mondtam, majd elkezdtem feléjük menni. Már közel jártunk, mikor megéreztem, hogy a hátam mögötti emberek elfáradtak és éhesek.

–Most álljunk meg. Pihenjetek, holnap majd újult erővel indulunk útra-és leültettem őket a közeli hatalmas fa tövébe. Melletünk volt egy kis folyó amiben halak úszkáltak. Levettem a kesztyűmet és fogtam vagy 6 halat. Amíg én előkészítettem őket a sütésre, addig Sakuráékat elküldtem tüzifaért. Mikor visszajöttek Sasuke meggyújtotta a fát egy tűz jutsuval.

–Szép...-dícsértem meg, és feltettem 4 halat sütni.

–A tieidet nem teszed fel sütni?-kérdezte Sasuke. Mielőtt még válaszoltam volna muszáj volt beleharapnom a nyers húsba, mert éhes voltam és nagyon jól nézett ki.

–Nem...én már megszoktam a nyerset is...de meglehet, hogy le kéne szoknom róla-mondtam majd betömtem a halakat. A többiek is így tettek.

–Akkor estére ki őrködik?-kérdezte Sakura.

–Senki! Rátok rakok egy-egy védőpajzsot, így nyugodtan tudtok aludni-közöltem.

–És veled mi lesz?-kérdezte a fiú.

–Engem ne féltsetek...rám vigyázni fog a chakrám-mondtam. Nem értették, de túl álmosak voltak, így nem érdekelte őket a dolog, majd lefeküdtek aludni. Végül én is ezt tettem.

–Nagomi...-szólt Kurama. -Érzed? Egy másik bijuu.

–Igen, tudom...

~Másnap~