if i could fly 2 ; ls

5. fejezet

Harryvel egészen péntekig alig beszéltünk. Éreztem, hogy időre van szüksége, amíg hozzászokik az új helyzethez, így inkább hagytam. Reggelente hamar elkészültem és Nialléknál voltam, délutánonként pedig vagy Zaynnel vagy Grace-szel lógtam együtt valahol és csak este mentem vissza, amikor már tudtam, hogy a göndör hajú aludni fog.

Az első hét utolsó előadása után Niallel sétáltam vissza a kollégiumhoz, majd a szobában elkezdtem összepakolni, amiket hétvégére akartam elvinni.

- Szia. - nyitott be Harry, látszólag sietve, majd gyorsan töltőre tette a telefonját és a fürdőbe lépett.

- Szia. Hová készülsz ennyire? - érdeklődtem, miközben bezipzáraztam a táskámat.

- Már itt van értem Gemma. - magyarázta a másik helyiségből. - Majd estefelé elvisz hozzátok. - mondta, aztán felkapta a mellettem heverő hátizsákját és megsimította a hajam.

- Oké. - biccentettem.

- Akkor később találkozunk. Szia, Lou. - intett, aztán távozott is. Kicsit meglepett a becézése, de még inkább az, ahogy a hajamhoz ért...

Nemsokára Niall és Grace kopogott, úgyhogy bezártam a szobánkat, lent pedig beültünk az autómba és elindultunk.

- Louis! - szólított a legjobb barátnőm, közben gyengéden megbökve a karomat.

- Hm?

- Nagyon el vagy varázsolódva, minden oké? - kérdezte. - És ne mondd, hogy nincs semmi, látom, ahogy rágcsálod a szádat, azt mindig csak akkor szoktad, amikor nagyon gondolkozol valamin. - tette hozzá, mire sóhajtottam egyet.

- Csak Harryn agyaltam. - zártam volna le ennyivel, de egyik szőke sem hagyta annyiban, hanem tovább faggattak, így folytattam. - Igazából vasárnap, amikor találkoztunk, akkor minden rendben volt, beszélgettünk meg elmondta, hogy milyen volt az elmúlt időszak neki. Aztán hétfőn viszont... először kicsit makacs volt velem, de aztán gyakorlatilag érzelmi kitörése volt. Nagyon sok mindent mondott, a lényeg annyi, hogy mióta nem voltam az életében, szinte kimúltak belőle az érzések és üres lett. És... meg is csókolt. - haraptam be a szám szélét.

- És erről egész héten elfelejtettél szólni nekem??? Mire véljem ezt, Tomlinson? - hadarta Grace.

- Tudom, sajnálom, csak nem igazán került szóba Harry, aztán... könnyebb volt inkább hallgatni. - vallottam be őszintén.

- És utána? - utalt vissza Niall a kisebb monológomra.

- Hát, akkor este megnyugtattam meg próbáltam a tudtára adni, hogy nem volt hiba, hogy előttem így kiborult, sem az, hogy megcsókolt, mert mindketten benne voltunk, nem rajta múlt, nem tudom mennyire sikerült. Azóta nem beszéltünk semmit. - vontam meg a vállam.

- De nem elhívtad Eric bulijára? - jutott eszébe Grace-nek.

- De igen, pont most mondanám, ha mondjuk hagynád. - forgattam meg a szemem mosolyogva. - Most találkoztunk csak, mielőtt jöttünk. Gemma már ott volt érte, szóval ment is egy perc után, de... - akadtam meg, ahogy eszembe jutott a tekintete és furcsa érzés futott át rajtam.

- De mi? - siettettek egyszerre, amikor nem szólaltam meg újra.

- Csak olyan fura volt. Mintha sokkal közelebb lennénk egymáshoz, mint amennyire amúgy vagyunk. Nem tudom, hogy mondjam, csak annyira... olyan volt, mintha nem telt volna el az a másfél év. - nyeltem egyet.

- Még mindig szereted? - kérdezte Niall halkan, mire felé pillantottam, miközben éreztem, hogy a szívverésem egyre gyorsabb.

- Nem tudom. - suttogtam, ismét az útra szegeztem a tekintetem. - Én tényleg úgy éreztem akkor, hogy ő az igazi.