if i could fly 2 ; ls

6. fejezet

Miután Fizzyvel ettünk, a nappaliban maradtunk és a tv mellett beszélgettünk. Közben apa is hazaért és ő is csatlakozott hozzánk, így el is telt néhány óra. Fél hét körül anya feltápászkodott, hogy menjen teregetni, vele együtt pedig apa is távozott, hogy szereljen odakint valamit. Fizzy a vállamra hajtotta a fejét, ahogy ücsörögtünk a kanapén.

- Olyan fura, hogy elköltöztél. - szólalt meg egy viszonylag hosszúra nyúlt csend után, a hangja kicsit szomorkásan csengett.

- Nekem is. - feleltem őszintén és eltűnődtem egy pillanatra. - De egyszer ennek is el kellett jönnie, te is olyan gyorsan nősz felfelé. - sóhajtottam.

- Ne is mondd, bele se akarok gondolni, hogy egyszer én is tizennyolc leszek. - szorította össze a szemeit.

- Annyira nem rossz azért. - nevettem el magam, miközben bekapcsoltam a velünk szemben lévő tv-t.

- Ne hazudj. - bökte meg az oldalamat, majd témát váltott. - Teen wolf?

- Tudod te mi a jó, hugi. - bólintottam büszkén.

Nagyjából a második rész közepénél tartottunk, amikor csengettek, így Fizzy megállította a lejátszást és felnézett rám.

- Várunk valakit?

- Nyisd ki és meglátod. - válaszoltam egyszerűen, mire vonakodva bár, de feltápászkodott és az ajtóhoz sétált, majd hallottam, ahogy kitárja. Aztán egy meglepett sikítást.

- Harry? Hogy kerülsz te ide? Úristen! - kiabálta a húgom, amin elmosolyodtam és felálltam, hogy közelebb léphessek, ezáltal rájuk látva.

- Szia, tündér. - hajolt le a göndör hajú, amire Fizzy azonnal a nyakába ugrott.

- Úristen! - ismételte magát a húgom, majd lassan elengedte Harryt. - Mit csinálsz te itt? - kérdezte elképedve.

- Louis meghívott. - közölte, mintha mi sem lenne természetesebb.

- Ez most valami vicc? - kapta felém a fejét Fizzy.

- Egy egyetemre kerültünk és úgy alakult, hogy szobatársak lettünk. - avattam be végre a nagy titokba.

- Ez kész! - hitetlenkedett tovább a húgom. - Szólok apának, anya gondolom már tud róla. - vetett rám egy mindent tudó pillantást, majd el is tűnt.

- Szia. - fordultam a göndör hajú felé, akinek kirajzolódtak a gödröcskéi az arcán, ahogy felére csökkentette a távolságot közöttünk.

- Szia, Lou. - simította meg az arcomat, amire éreztem, hogy máris háromszor annyira gyorsan ver a szívem, mint eddig.

- Öhm... - köhintettem zavartan. - Nagyon örül neked. - utaltam Fizzyre.

- Én is örülök, hogy itt lehetek. - biccentett.

- Nézd, tényleg itt van Harry! - vezette hozzánk apát a húgom, aki a kezét nyújtotta az említett fiúnak.

- Jó látni, Harry. - köszöntötte. - Nem gondoltam, hogy valaha újra foglak. - tette hozzá jókedvűen.

- Hogy őszinte legyek, én sem. - értett egyet a göndör hajú, majd anyát is üdvözölte.

-

A családom ragaszkodott hozzá, hogy vacsorázzunk együtt Harryvel, így miután ettünk és mindenki kellően kicsodálkozta magát azon, hogy itt van, felmentünk a szobámba, csak mi ketten.

- Jól vagy? - érdeklődött, miközben mindketten helyet foglaltunk az ágyon.

- Persze. - helyeseltem, majd ránéztem. - És te jól vagy?