if i could fly 2 ; ls

7. fejezet

Nem sokkal azután, hogy Zaynnel visszatértünk a többiek közé, megérkezett Liam, majd Eleanor is, így teljes lett a csapatunk. Mindenki örült, hogy kiegészültünk a göndör hajúval, érezhető volt a levegőben a nyugodtság, ami engem is jó érzéssel töltött el.

Egy ideje már mindenki kisebb csoportokban beszélgetett, Mr. Stone már korábban távozott, amikor Harry hirtelen lehuppant mellém Zayn helyére, aki akkor valahol a házban tartózkodott. Már éjfél körül járt az idő, épp néhány üzenetre írtam vissza, amiből meglepődve pillantottam fel a göndörre.

- Baj van? - érdeklődtem.

- Louis, nem tudom hol van a telefonom. - tördelte az ujjait idegesen, mire a saját készülékemet a zsebembe süllyesztve megfogtam a kezét, hogy megállítsam az ízületei ropogtatásában. Ez megfelelő indoknak tűnt ahhoz, hogy hozzáérjek.

- Mikor használtad utoljára?

- Amikor délután hívott Gemma. Ha jól emlékszem. - túrt a hajába.

- Most vetted észre, hogy nincs meg? - hitetlenkedtem. - Nem lehet, hogy otthon hagytad?

- Hát, nem igazán van lehetőségem felhívni anyát, hogy rákérdezzek. - közölte, mintha nem lenne egyértelmű. - De nem hiszem, mert nem is vettem elő, most akartam csak ránézni, de nincs itt. - rázta a fejét szomorúan és lebiggyesztette az alsó ajkát.

- Írjak anyukádnak? - ajánlottam fel, de hirtelen felcsillant a szeme és a szájába harapott. - Mi az, eszedbe jutott valami?

- Jaj, Lou. A koliban van. Feltettem töltőre, mielőtt hazamentem. - csapott a homlokára, egy pillanatra lehunyva a szemét. - Ez megnyugtató, mert tuti, hogy megvan, de most mit csináljak nélküle két napig? Apának megígértem, hogy felhívom a hétvégén, meg anya is aggódni fog, ha nem jelentkezek. - hadarta és könnybe lábadt a szeme.

- Hé, meglesz. Gyere, elmegyünk érte. - egyenesedtem fel, őt is magammal húzva, mert még mindig fogtuk egymás kezét.

- Most viccelsz? Egy órára van innen a koli, nem kérhetlek, hogy az éjszaka közepén elvigyél oda a figyelmetlenségem miatt. - tiltakozott, míg én intettem a többieknek, aztán el is indultam a kijárat felé.

- Nem is kérsz, magamtól megteszem.

- De miért? - állt meg, mire felé fordultam. Kérdőn felvonta a szemöldökét és a szabad karját keresztbe rakta a mellkasa előtt, mire visszaléptem hozzá.

- Mert ez a dolgom. Tudod, hogy a világ végére is elmennék érted. - mosolyodtam el, majd folytattam az utat az ajtóig, ő pedig csendesen követett. A kocsim nem messze volt, amihez odaérve elengedtem Harryt és mindketten beszálltunk.

- Köszi, hogy elviszel. - szólalt meg, nagyjából két perc hallgatás után.

- Semmiség. - sandítottam rá. - Amúgy nyitva van még a koli egyáltalán?

- Elvileg igen. De amúgy van kulcsom.

- Mi? - nevettem el magam. - Mégis honnan?

- Jóban vagyok az egyik portással. Vagyis mindkettővel. - pontosított. - De az egyikük adott egy másolatot, pont az ilyen esetekre.