if i could fly 2 ; ls

8. fejezet

Pontosan egy héttel azután, hogy Harryvel csókolóztam a kolis fürdőnkben, az első egyetemi bulimra tartottam. Nem csak a nap, nagyjából az idő is stimmelt, mert eredetileg nem akartam menni a borzalmas kedvem miatt, de hajnali egy óra magasságában úgy döntöttem, hogy útnak indulok, mert az alvás úgysem fog menni. Így hát gyorsan elkészültem, ugyanazon tükör előtt borotválkoztam meg, amiben előző pénteken őt is láttam. Most viszont csak én álltam előtte.

Bezártam az ajtót és zsebre dugtam a kezem, majd a lifthez érve benyomtam a hívó gombot. Eltűnődtem. Nem tudtam, mire számítsak. Tudtam, hogy Niall és Grace a bulin vannak, ahogy Harry is, de hiába szerettem volna velük lenni, az a fojtogató érzés nem tűnt el.

A hely közel volt a kolihoz, így hamar odaértem. Túl hamar. Külsősök még meghívóval sem jöhetnek ilyen eseményre, így Zayn nem lehetett ott mellettem, hogy megnyugtasson. Egész héten ilyen voltam, feszült, nyugtalan. Semmi sem segített, főleg az nem, hogy minden nap azt láttam utoljára, aki kiváltotta ezt belőlem. Harryt.

- Louis! - kiáltotta valaki a közelből, ezzel kiszakítva a mély töprengésemből. Körbefordítottam a fejem. Az egyik szaktársam volt, Dylan. Intettem neki és felé sétáltam.

- Nem is tudtam, hogy cigizel. - lepődtem meg, amikor megláttam a kezében a szálat. A vállát megvonva felém nyújtotta a dobozát. Elfogadtam, majd én is rágyújtottam.

- Jobban vagy már? - érdeklődött. Az utóbbi két napban kihagytam az előadásokat, azt mondtam, hogy beteg vagyok, igazából csak semmi kedvem nem volt menni, inkább dalszövegeket írtam.

- Aha, már teljesen. Gondolom hiányoltak a rajongóim. - mosolyodtam el, az első hét után híre ment, milyen hírességek járnak ide.

- Igen. Zokogtak. - helyeselt. - Alig várják, hogy koncertet adj a gólyabálon.

- Még nem fogadtam el a meghívást. - emlékeztettem.

- Utálni fognak, ha nemet mondasz.

- Tudom, de régen nem léptem már fel egymagam. - sóhajtottam, miközben elindultunk a hangos zene irányába.

- Kérd meg Niallt, hogy kísérjen. - tanácsolta, amit egész jó ötletnek találtam.

- Kik vannak itt? - váltottam témát, az előttünk álló csarnokra utalva, aminek az ajtajához értünk, két biztonsági őr pedig beengedett minket, miután megbizonyosodtak róla, hogy rajta vagyunk a listán.

- Első- és másodévesek. Mark már várt téged, csak eltűnt valami lánnyal nemrég. - magyarázta hangosan, hogy halljak is valamit, a héten kialakult triónk harmadik tagját emlegetve.

- Akkor én várhatok. - vontam meg a vállam és az italpultnál rendeltem. Dylan felült egy bárszékre, így én is, majd felkönyököltem. Kicsit már jobb lett a hangulatom.

- Mit kértél?

- Vodkát. - kiabáltam túl a zenét, épp ekkor pedig le is tette elénk a pultos srác a két poharat. - A jókedvünkre. - emeltem fel a sajátomat.

- Te nem tűnsz valami felhőtlenül jókedvűnek. - jegyezte meg, de koccintott velem. Lehúztam a pohár tartalmát, mielőtt válaszoltam.

- Még. Csak egy kis kedvcsináló kell. Még egy kört! - hajoltam a kiszolgálóhoz.

- Én nem kérek. - ellenkezett Dylan.