Léna nagyott sóhajtott mikor kilépett újpesti lakásuk ajtaján, majd lefelé vette az irányt. Sohasem rajongott a vele egykorú gyermekek társaságáért, néha mégis arra kényszerült, hogy a lakóparki játszótéren üldögéljen az egyik padon remélve, hogy senki sem szólítja meg.
Anyukája akarta, hogy lemenjen a többiekkel játszani. Nagyon féltette őt és szerette volna, ha vannak barátai.
Léna volt a furcsa lány, akivel senki sem áll nagyon szóba.
Szeretett magában lenni, elmerengeni. Sokszor még csúfolodó kortársaira sem figyelt fel. Ez a nap mégis más volt.
Léna éppen a padon üldögélt és az órájára tekintgetve azt figyelte, hogy mikor induljon haza, hogy hihető legyen a mese: valakivel játszott, elvolt.
Ekkor azonban sikítás hallatszott a tér másik feléről, hirtelen a semmiből kerekedett vihar és mindenki hazafelé rohant.
Lénának azonban a földbe gyökerezett a lába csak ő nézett a tér közepén álló fekete lebegő alakra, majd mire észbe kapott és hátrálni kezdett meglátott egy kislányt az alak előtt, 5-6 éves lehetett. Léna mozdulatai ösztönössé váltak és odarohant és átölelte a kislányt, majd egy hatalmas lökéshullám, fényesség következett. A lény elmenekült. Léna felnézett és látta a fény belőle sugárzik...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A Sárvérű magyar lány 1
Hayran KurguLéna sohasem volt átlagos lány. Mindig kitűnt társai közül és nehezen alkalmazkodott a muglik között. Több, mint 100 éve, hogy egyetlen magyar boszorkány és varázsló sem született, de valami egyszercsak megváltozik..
