TNSS - Különleges képességűek titkos szolgálata

2.fejezet - Bonyodalmak

Reggel, a napsugarak melege ébresztett. Finoman cirógatták az arcom én meg sokáig élveztem az ágyban fekve. Sajnos a gyomron korgása félbeszakított az élvezkedésben, így kissé mérgesen kimásztam az ágyból, hogy valami élelmet tudjak keresni magamnak.

A házban egy lélek sem volt ébren, rajtam kívül, mivel a hűtőben nem találtam semmi azonnal fogyasztható kaját, így gondoltam egyet, és Ino keresésére indultam, hogy csináljon nekem reggelit.

Nem kellett sokat keresgélnem, a harmadik ajtón amin benyitottam, megláttam a szőke hajkoronáját, ami a takaró alól látszott ki.

Csendesen oda sétáltam az ágyhoz, megpróbáltam kikerülni a szétdobált ruha darabokat, mikor végül elértem a célom, vagyis az ágyat, gyengéden megráztam a takarót, ami alatt Ino aludt.

- Mi van? - kérdezte egy álmos hang a takaró alól.

- Ino, éhes vagyok. - mondtam kissé bűntudatosan, hogy ezért felébresztettem.

- Saku-chan - bújt ki a takaró alól a szőke, majd nagy szemekkel bámult rám. - Izé, most nem tudok menni. - mondta vörösödő fejjel, majd hirtelen megmozdult valami a takaró alatt.

- Álmos vagyok. - nyöszörögte egy hang, valamelyik fiú lehetett, hang alapján nem tudtam beazonosítani, de kíváncsi voltam, így a takaróhoz nyúltam, hogy kiderítsem ki lehet.

- Mit csinálsz? - sikított fel Ino, én csak nagy szemekkel néztem rá, aztán lehúztam a takarót. - Sakura!

Az ágyba, az az Itachi feküdt, magzatpózba próbálta eltakarni magát. Mind ketten pucéran feküdtek.

- Ti szexeltetek? - kérdeztem meglepődve.

- Nem, csak melegünk volt. - tagadta Ino a nyilván valót, vörös fejjel. - Menj ki, mindjárt megyek én is. - nézett rám idegesen.

Lassan kisétáltam a szobából, majd az ajtó előtt vártam Inóra.

Elég lassan készült el, addig a plafonon lévő pókhálókban gyönyörködtem.

- Figyel Saku. - állt elém a szőke. - Amit az előbb láttál, azt ha lehet ne mond el senkinek, oké?

- Miért? - kérdeztem, és közbe a ruháját kezdtem nézni, ami egy férfi ingből állt.

- Mert ez titok.

- De ha az ő ruhájában mászkálsz, akkor nem lesz sokáig titok.

- Basszus. - nézett végig magán. - Nézd, már nem én fogok vigyázni rád. Szeretnék mindenben segíteni, de lesz, hogy nem leszek veled.

- Miért nem? - értetlenkedtem.

- Más dolgunk lesz, lehet hetekig távol leszek. - magyarázta. - De ott lesz a társad, aki azért van, hogy segítsen.

- Az a puffogó?

- Igen, ne is mond. - rázta fejét idegesen, majd sóhajtott egy nagyot. - Gyere.

- Hova megyünk? - kérdeztem mikor elkapta a kezem és elkezdett húzni maga után.

- Felkeltjük az Uchihát. - mondta, majd hirtelen megállt az egyik ajtó előtt, elmorgott valami imaféleséget, végül berontott a szobába. - Uchiha!

Morgásféleség jött az egyik ajtó mögül, majd nem sokára kilépett onnan a hang tulajdonosa is.

- Mi kéne? - kérdezte unottan.

- Tegnap ismertettem veled a feladatodat, még is arra kellett keljek, hogy te nem teljesítetted.

- Nem vagyok bébi csősz, ha jól emlékszem mondtam már.