TNSS - Különleges képességűek titkos szolgálata

4. fejezet - Kincs keresés

Már órák óta bolyongunk az erdőben ahova Karin rejtette a tárgyakat, amiket meg kell keressünk.

Hiába indultunk el amit Sasuke össze szedte magát, és nagy nehezen meg ettünk a fazékban felmelegített Onigiriket, már jócskán csak ránk sötétedett.

Összesen kilenc tárgy szerepelt a listán, ami térképnek nevezett firkálás hátuljára volt gyöngy betűkkel feljegyezve.

Az első hat tárgyat, röpke nyolc óra hosszába tartott megtalálni, eleinte próbáltunk a térkép alapján keresgélni, nem sok sikerrel, így már csak kóválygunk itt magunkba, hét tárgyal a kezünkben.

- Akkor most mik vannak meg? - kérdezte sokadjára az előttem pár méterrel haladó puffancs Sasuke.

- Hajvasaló, egy zacskó rizs, macska szobor, fürdő sapka, napszemüveg, instant ramen és a kalapács. - vettem sorba a kezemben tartott dolgokat.

- Akkor már csak a ragasztó szalag és a zseblámpa hiányzik. - állapította meg a tényeket.

- Igen. - suttogtam. - Nem állhatnánk megy egy kicsit pihenni? - kérdeztem reménykedve, mivel ez előbbi két kérésemnél is nemleges választ kaptam.

- Majd ha végeztünk pihenhetsz. - válaszolta fagyosan.

- De már az orromig sem látok olyan sötét van.

- Találjuk meg a zseblámpát, akkor majd fogsz látni.

- De nem bírom tovább. - nyafogtam.

- Na ide figyelj. - lépett vissza hozzám, csak pár centi választotta el az arcunkat egymástól. - Nem vagyok kíváncsi a vinnyogásodra, Haruno. Tedd magad hasznossá, akkor talán hamarabb végzünk, és húzhatsz aludni. - sziszegte.

- Miért az nem elég hasznos, hogy hozom ezeket? - böktem fejemmel a kezemben tartott tárgyak felé, erre hangosan felhorkant.

- Te isten csapása, szerinted minek van a háti táska nálad? - kiabált bele az arcomba, mire én egyet hátrébb léptem, így megbotlottam egy földből kiálló gyökérbe, és seggre ültem. - Szánalmas.

- Nem vagyok szánalmas. - szökkenten hirtelen talpra, gyorsan lekaptam a vállaimról a táskát, bele dobáltam a földön heverő dolgokat, aztán egy ívelt dobással szépen arcon dobtam Sasukét. 

- Hupsz, bocsi.

- Kinyírlak. - hirtelen fagyos lett a levegő körülöttünk, Sasuke pedig gyilkos tekintettel indult el felém.

- Ott hagytad a táskát. - mondtam neki, mire vissza kapta a tekintetét a földön heverő táskára, addig én kaptam az alkalmon és elszaladtam előle, felmásztam egy jó magas fára, és ráültem egy stabilnak gondolt ágra. Nagyon remélem, hogy nem tud fára mászni.

- Ki gondolta volna, hogy aki öltözködni sem képes, fára mászni profin tud. - agonizált a fa alatt Sasuke.

- Talán te nem tudsz? - kérdeztem egy apró mosollyal a szám szélén, bár ezt a sötétségtől nem láthatta.

- Örültél volna mi? - hallatszott a hangja mellőlem, a hirtelen akciója miatt elvesztettem az egyensúlyomat és lezúgtam a fáról, valami kemény dologra érkeztem, ami reccsenve adta meg magát.

- Szerintem meg van a zseblámpa. - húztam ki magam alól, a maradványokat.

- Már ami maradt belőle. - ugrott le a fáról mellém. - Hát ezzel nem sokra fogunk menni. - sóhajtott feszülten.

Még cirka két órába telt mire végre a ragasztó szalagot is sikeresen megtaláltuk.

Fáradtan estünk be a rozoga faház ajtaján, én ott ahol voltam már készültem nyugalomra hajtani a fejem, már a gyomrom erős korgásával sem tudtam törődni, annyira elfáradtam, de persze Sasukének más tervei voltak.

- Lóduljál meg. - állt elém. - El kell mennünk fürdeni.

- Fáradt vagyok. - néztem fel rá.

- Nem hat meg. - nézett rám fagyos ónixaival, majd bement a szobába, pár percig matatott ott bent valamit, közben erősen szitkozódott, komolyan néhány trágár szavát még soha életemben nem is hallottam, aztán egy törölköző és pár ruha landolt az orrom előtt. - Indulás, Haruno.

- Majd ha, Sakurának szólítasz. - akadékoskodtam.

- Te tényleg unhatod az életed, hogy velem szórakozol. - morogta az orra alatt, majd kisétált a házból az ajtót nyitva hagyva. - Haladjál, Sakura. - szólt még vissza, elmosolyodtam.

Nagy nehezen felkászálódtam a földről és utána siettem.

- Sasuke. - szólítottam meg, mire ő mérgesen emelte rám a tekintetét.

- Mi van? - kérdezte.

- Szerintem mi jó csapat leszünk. - mondtam neki mosolyogva.

- Ne reménykedj benne annyira. - mondta fintorogva.

***

A tegnap reggeli ébresztőből tanulva, immár mind ketten ébren vártuk a következő feladat hírnökét.

És csak vártuk, és vártuk, de nem jött senki.

- A francért szórakoznak már. - állt fel hirtelen mellőlem Sasuke, majd elindult a halóhelység felé.

- Most hova mész? - kérdeztem értetlenül.

- Aludni, az az idióta vörös, tuti csak szivatott tegnap, nem is jön senki. - dühöngött a srác, majd bevonult a szobába.

Még egy ideig csendben várakoztam, hátha még is csak befut valaki de aztán csak hamar engem is elnyomott az álom.

***

Arra ébredtem, hogy valaki végig nyal a tarkómon, gondoltam valami állat besurranhatott, és az nyalogat, de mikor megláttam azt a furcsán csillanó ibolya színű szempárt, kissé megijedtem.

- Szép reggelt szépség. - köszönt majd végig futtatta tekintetét rajtam, s közben végig nyalt az alsó ajkain. - Igen, ez már múltkor is tetszetős volt.

Gyorsan végig néztem magamon, és észre vettem, hogy a fehér blúzom kissé szét nyit rajtam, az alvástól, és így szabad belátást nyújtott a srácnak.

- Ti meg mit műveltek. - lépett ki a szobából Sasuke.

- Óh, hát már fel is keltél, pedig Karin tegnap azt mondta nehéz téged felkelteni. - kacsintott rá Hidan. - Kár, pedig olyan jól elszórakoztunk volna a szépséges társaddal.

- Felőlem szórakozhattok, ha elnyögted a küldetést. - vont vállat Sasuke.

- Amúgy, én is itt vagyok. - nyögtem közbe.

- Igen drága, tudjuk. - simított végig a karomon Hidan. - Tehát, a mai küldetést majd a helyszínen ismertetem. - közölte vigyorogva. - Fél órátok van össze szedni magatokat, remélem hoztatok magatokkal fürdőruhát.