TNSS - Különleges képességűek titkos szolgálata

13.fejezet. - Küldetés : Irány Sunagakure.

Miután becsukódott mögöttünk apa irodájának ajtaja, Sasuke felé fordultam, aki éppen a mappában levő információkat tanulmányozta .

Kezeimet a hátam mögött összefonva próbáltam én is belelesni a papírokba, de Sasuke elhúzta előlem.

-          Kár lenne a szemeidért. – mondta miközben a feje fölé emelte a piros mappát, ajkaira pedig kissé gunyoros mosoly ült ki.

-          Tessék? – értetlenkedtem az előző kijelentés miatt.

-          Annyira bámultad, hogy majdnem kiestek a szemeid. – csóválta meg a fejét.

-          Szóval, sajnálnád ha nem lennének? – mosolyodtam el.

-          Azt nem mondtam. – lepett kissé arrébb tőlem. – Csak ellenemre lenne, ha pont a küldetés előtt meg vakulnál. – vont vállat, majd elindult a folyosón nekem hátat fordítva. – Azzal csak hátráltatnál.

-          Hé, várj meg, én is elakarom olvasni. – szaladtam utána, miután felocsúdtam, a sokkból, amit Sasuke nem túl kedves szavai okoztak.

-          Majd az úton elolvasod. – nézett vissza rám válla felett. – Haladjál, és szedd össze magad, háromnegyed óra múlva várlak az aulában. – közölte tipikus nemtörődöm hangján , aztán tovább indult megkezdett útján.

Nagyot sóhajtottam, majd hátra fordultam, mivel a szobám, Sasukéével ellenkező irányban van. Csendesen és lehajtott fejjel bandukoltam a folyosón, közben  azon törtem a fejem, hogy milyen cuccokat szedjek össze a küldetésre, mikor valakinek neki ütköztem.

-          Hé, kiabálok már neked egy ideje, a füleiden lépkedsz, vagy mi? – hallottam meg Karin hangját.

-          Sajnálom, elgondolkoztam. – néztem bocsánat kérőn a vöröses íriszekbe.

-          Semmi gond. – vigyorgott, miközben megigazgatta a fekete keretes szemüvegét. – Hallottam, hogy küldetésre mentek, azzal a búval bélelttel. – csücsörített ajkaival, aprót bólintottam. – Hát sok sikert hozzá, és pakolj el egy nagy adagnyi türelmet mellé. – kacsintott, majd el is viharzott, csak egy nagy csattanásból és jaj veszekedésből tudtam meg, hogy hova sietett ennyire. Megráztam a fejem, aztán indultam is tovább a szobám fele.

A háromnegyed óra túl gyorsan elrepülhetett, épp a bőröndömbe bedobált ruhákat, és egyéb fontos dolgokat próbáltam belegyömöszölni, mikor valaki, veszettül elkezdte ütlegelni az ajtómat.

-          Szabad. – válaszoltam, még mielőtt tokostul kirepül az ajtó a helyéről, egy erősebb ütést következtében.

-          Mi a fenét csinálsz? Mar öt perce várok rád odalent. – rontott be a szobába Sasuke, aztán mikor meglátta, hogy mivel is tevékenykedek elkezdett vörösödni a feje az idegtől. – Nem nyaralni megyünk! Minek hozol ennyi göncöt?

-          Nem tudtam miket is kéne vigyek magammal, lehet kissé túlzásba estem. – sóhajtottam faradtam, majd abba is hagytam eddigi tevekénységem, és leroskadtam a földre.

Sasuke egy pár másodpercig csak némán állt, de azután meg köszörülte a torkát, és a guruló táskához lépett.

-          Totál hülyeségeket pakoltál. – forgatta meg ónixait, majd felemelte a bőröndöt, és a földre szórta annak tartalmát. – Kell meleg ruha, lehetőleg nem túl feltűnő, a legjobb lenne a fekete, vagy valami sötét színű. – fel rángatott a földről majd a szekrényemhez húzott, ahonnan kiválasztottam egy sötét szürke melegítőt. -  Hol van az egyen ruhád? – kérdezte, mire vállat vontam, mivel fogalmam sem volt még csak arról sem, hogy milyen egyenruháról is beszél. – Kaptál egyenruhát nem? – szalad fel az egyik szemöldöke.