Egy hivatásos szemszöge (Éhezők viadala) BEFEJEZETT

4.~Kiképzés

Mikor leértünk a földszintre minden szempár ránk szegeződött. Nem tudom, hogy miattunk vagy a kísérőnk, Enobaria miatt, de nem is szamít. Örülök, hogy felfigyeltek ránk.

-Mindent ahogy megbeszéltünk!-mondta a mentorunk, majd ment is fel a lifttel.

Griffinnel egymásra néztünk, majd megindultunk az 1. Körzet Kiválasztottai felé és beálltunk melléjük. Nem szóltunk semmit, majd ha meglátjuk mit tudnak beszélgetünk.

Pár perc múlva mindenki megérkezett és ránk ragasztottak egy anyagdarabot a Körzetünk számával ellátva, majd a kiképzőnk elkezdte mondani mire figyeljünk oda, mit hol találunk és, hogy melyik segítő mihez ért. Miközben ezekről beszélt én körbenéztem. Megláttam az íjászatot és fájt a szívem amiért nem kezdhetek azzal, de megbeszéltük, hogy először nem a legerősebb tehetségünket mutatjuk meg a többieknek. Megnéztem az egyes állomások vezetőit. Elég határozottnak tűntek.
Mikor a kiválasztott nő befejezte a szövegét, gyorsan a késdobáláshoz mentem.

-Kell segítség?-kérdezte az oda tartozó segítő.

Ránéztem, majd felkaptam a földről a késeket és pár másodperc alatt az összeset elhajítottam. Mindegyikkel eltaláltam a bábukat. 5-ből 3 szemre, 2 pedig szívre ment. Még én is meglepődtem magamon, de mikor visszafordultam a kijelölt dolgozóhoz az ő arca sokkal sokkoltabbnak tűnt.

-Köszönöm, megy egyedül is. -mondtam majd ott is hagytam azt az állomást. Griffin is végzett a buzogányhajítással és hasonló hatást keltett ezért lepacsiztunk és mentünk a fő attrakciónkhoz. Én íjjal lőni ő karddal harcolni.

A szüleim mesélték, hogy minden évben máshogy van kialakítva a kiképző központ, de mikor megláttam a helyet ahol lőnöm kell igazán megdöbbentem. Egy külön szobába kellett bemennem üveg falakkal. Olyan volt az egész mint egy játék. A segítő elmagyarázta, hogy hologrammok fognak jönni nekem pedig őket kell eltalálnom. Észrevettem, hogy az első körzet tagjai engem néznek, de nem szenteltem nekik nagy figyelmet csak vártam, hogy kezdhessem a gyakorlást. Kilépett a nő én pedig vártam az első "áldozatot". Megláttam egy dárdával felém futó 15 év körüli fiút, majd rálőttem és szétfoszlott a kép. A hátam mögött egy 17 évesnek tűnő barna hajú lány jött szintén íjjal majd őt is lelőttem és az ő hologrammja is eltűnt. Láttam még felém futó, bújkáló és rám célzó gyerekeket. Voltak akik nagyon ismerősek voltak, aztán rájöttem honnan...
Mindegyiket eltaláltam majd a lenyűgözött emberek pillantásai között kisiettem a szobából, a nő kezébe nyomtam az íjjat majd Grffinhez mentem és félrerángattam.

-Ez eszméletlen volt. Hihetetlen!- dícsért. -Ezt meg kell tanítanod, egyszerűen zseniális vagy Aadya.

-Hagyd abba!-csaptam a mellkasára és még mindig le voltam sokkolódva.

-Mi a baj?

-Gyerekek. Gyerekek.

-Mi? Nem értelek.

-Nagyon ismerősek voltak akikre lőttem. A szüleim miatt elég sokat tudok a viadalról. Ismerősek voltak a gyerekek. Halott Kiválasztottak. A korábbi Viadalok elesett Kiválasztottjaira lőttem.-mondtam. Griffin pedig másodpercekig csak nézett rám. Nem tudta mit mondjon.

-Legalább nem lesz olyan fura a többi Kiválasztottra lőni.-mondta. Bármilyen fura és felkavaró volt az előző helyzet, egyet tudtam érteni Griffinnel.

Nem sokat tudtunk kettesben maradni ugyanis megjelentek az 1. Körzet Kiválasztottjai.

-Zseniális.-mondták egyszerre. A szőke hajú lány és a vörös fiú. Nem tudtam higgyek-e nekik, de nem is ez a lényeg.