Egy hivatásos szemszöge (Éhezők viadala) BEFEJEZETT

8.~Mi történik?

Őrködés közben mocorgásra lettem figyelmes. Griffin felébredt. Már délelőtt volt, de úgy gondoltam hagyom a többieket addig aludni, ameddig csak tudnak, ám a beszélgetésünket meghallva felébredtek Azaiék is.

-Jó reggelt!

-Jó reggelt! Jöttek zsemlék a szponzoroktól.-mutattam. -G betű van a papíron, úgyhogy szerintem ez a tiétek.-adtám át Elfridának a kosárkát.

-Végre! Gloss küldött valamit!-mondta Azai. -Azt hittem már el is felejtette, hogy mi itt vagyunk, amíg ő a Kapitóliumban nyaral.-vette ki társa kezéből az ajándékot és mindenkinek adott egyet.

Kivettem az utolsó szárított húst a táskámból, majd megvizsgáltam a kapott zsemlét. Nagyon puha volt és édes. Pont a miénkkel ellentétben. Nálunk nagy, kemény zsemlék vannak gabonával a tetején. Rátettem a húst a cukros pékárura és pozitívan csalódtam az ízében. A sós hús és az édes zsemle olyan harmóniába keveredett a számban, hogy amíg meg nem ettem, el is felejtettem, hogy a Viadalon vagyok. Griffin arcán is hasonló hatást tapasztaltam és ezt az 1. Körzet Kiválasztottai is észrevették.

-Nem ízlik?-kérdezte Azai.

-De! Nagyon finom, csak nem ehhez vagyunk szokva.-mondtam.

-Tejjel finomabb, mint a hússal, de a helyzethez képest tényleg jó.-mondta.

-Fura, hogy minden körzetnek megvan a saját zsemléje.-gondolkodtam hangosan. -Ránézésre meg lehet állapítani, melyik honnan származik.

-Ez így igaz. A 3. Körzetben például pici, kör alakúak. A 4.-ben zöld színűek a hínároktól. A 11.-ben magosak, mert..

-Állj! Halljátok ezt?-állította meg Elfidát Griffin.

-Valami zúg.-mondtam.

-Én is hallom.-mondta Azai.

Kinéztünk a búvóhelyünkről és pár kisebb hókupacott láttunk leesni.

-Lavina!-kiáltottam, majd felvettem mindent amit csak tudtam és futni kezdtem lefelé. Mindenki követte a példámat, így seperc alatt össze szedtük az összes cuccunkat, hogy magunk mögött hagyjuk a hegyet, amit épp el készül sodorni a hó. Nehéz úgy menekülni valami elől, ha közben figyelned kell a rejtőzködő, ölni kész mutánsokra, valamint a többi Kiválasztottra is.

-Itt jobbra!-kiáltotta Griffin. Mivel én mentem elől, mert én vagyok a legjobb futó, a többiek engem követtek. Griffinben száz százalékban megbízom, így amikor mondta elfordultam jobbra.

Hideg volt, fújt a szél és nehezek a felszereléseink. Nagyon szenvedtünk, de be kell valljam, a Játékmesterek nagyon jól kitalálták a dolgot. Ha utolér minket a lavina, minden Hivatásos meghal. Sok dologra kell figyelnünk, nehéz a hegyen futni és az idő sem jó errefelé. Nem tudtunk megállni pihenni vagy gondolkodni. Csak futottunk és próbáltunk együtt maradni. A Nap már elég magasan járt, mikor leértünk a hegyről és itt kezdődött a baj. Gondolkodnom kellett, hogy merre vezessem a többieket, mert a hózuhatag nem állt meg.

-Merre menjek? Merre menjek?-mondogattam magamban. Az erdő az egyetlen opció. Az a kör alakú arénában a hegy mellett helyezkedik el. Csak nem kanyarodik utánunk a lavina, de ha mégis a fák miatt nem ér minket utól. Gyorsan kellett döntenem, de mivel más nem jutott eszembe, a erdő felé kanyarodtam és szerencsére nem hagytuk el egymást, mindenki tudott követni.

Az első pár fa után nem álltam meg, folytattam a futást és közben levettem a hátamról az íjam, hogy ha kell meg tudjam magunkat védeni. Úgy hallottam a többiek is így tettek. Ha a lány igazat mondott, akkor mindenkit erre találunk és nem árt vigyázni.