Marionett doll ♧TAEHYUNG FF♧

5. Rész

Taehyung

Bágyadtan kecmeregtem ki az ágyamból és csak akkor vettem észre hogy itt maradt a tegnapi örömlány amikor egy kéz simított a vállamra hátulról. Azonnal megfordultam és ujjaimat a nyakára fontam majd erősen szorítani kezdtem amitől alig jutott levegőhöz.

-Nem megmondtam hogy tünj el? -engedtem el ő pedig sietősen felkapkodta a ruháit és sírva kirohant.
Naja... Az a kurva nagy helyzet, hogy merevedési gondjaim voltak a Busani kis akció után és muszáj voltam kurvával kielégíteni vágyaimat és az egészben az a legkínosabb, hogy csak a lányra tudtam gondolni ahogyan mocskos dolgokat suttog a fülembe spanyolul.

Egy zuhany valamint egy életerőt adó koffeines lötty után kicsíptem magam és útnak indultam ujra Busanba.

Odaérve meg sem vártam amíg a sofőröm kinyissa nekem az ajtót kirobbantam és be baktattam az épületbe. A pult mögött viszont most nem ő állt hanem egy másik lány amitől csak mégjobban gyilkolni akartam.
Miután Ezekiellel leültünk a tegnapi helyünkre, a sarokba belekezdtem az ajánlatomba.

-Meg van a pénz? - kérdeztem, bár fölöslegesen, mivel tudom hogy nincs.
Nemlegesen megrázta a fejét és idegességében a lábával dobolt. Elmosolyodtam.

-Lenne egy ajánlatom. - kulcsoltam össze ujjaimat az asztalon.

-Paige nem eladó. - itt felkacagtam. Majdnem talált pajtás.

-Azt akarom hogy mondj el róla mindent. Az aktáját is kérem. Na és még valami. - húztam ördögi mosolyra az ajkam a hatásszünet közben. - Rúgd ki őt. -húztam ki magam diadalittasan.
A férfi szeme elkerekedett, rémületbe esett.

-Ezt nem teszem meg vele. -mondta magabiztosan.

-Pedig de. Tudd hol a helyed Ezekiel. Itt én vagyok a góré. Ha nem teszed meg, akkor már áshatod a saját kibaszott sírod baszod. - csaptam idegesen az asztalra.

-Jólvan, megteszem. - pánikolt be.

-Jut eszembe. Most hol is van? -veszek ki egy cigit a zsebemből és rágyújtok.

-Személyes ügyben el kellett utaznia. -rántott vállat.

-Mondd el. - kérleltem egyenlőre szépen.

-Én sem tudom. -vágja rá egyből én pedig nyugodtan kifújom a füstöt és eloltom a cigit az asztalon lévő kezén mire ő fájdalmasan felkiált a pultos lány pedig lefagyva nézi ahogy szenved a főnöke. Most nincs itt Paige, hogy megvédje a segged faszfej.

-Beszélj. -mondom kimértem. Csak az időmet fecsérli.

-Seoulba ment. Az anyja kórházban van. Az aktáját mindjárt hozom. - kel fel miközben leszorítja az égett sebét.
Szóval Seoulban vagy...

Nemsokára megérkezik egy nagy dossziéval amit elősször furcsállok majd mikor kinyitom mindenre rájövök.

-Szóval te mindent kiderítettél róla. Ennyire odavagy érte? - villantom ki a fogsorom.

-Nem tudsz te semmit. -vakkantja.

-Hívd fel. Most rúgd ki. És ha bármit mersz szólni hogy én rúgattam ki... Megtudom és kivájom a májad. - vicsorítok rá ő pedig remegő kézzel pötyög valamit a mobilján majd a füléhez teszi én pedig intek neki hogy hangosítsa ki amit meg is tesz.

-Szia Ezekiel. Minden rendben? -szól bele Paige angyali hangon amitől kicsit lelkiismeretfurdalásom támad.

-Szia. Sajnos nem. Ki kell hogy rúgjalak. -csap bele egyből a lecsóba.

-Miafasz. Basszus ha szóltál volna akkor nem jövök el. Most mi a faszomat kezdjek?

-Tényleg sajnálom. - ezzel le is zárja a beszélgetést.

-Végeztem. -kelek fel a dossziéval a kezemben. - Ma még nem halsz meg. -hagyom el a helyet.