Marionett doll ♧TAEHYUNG FF♧

7. Rész

Paige

Anyám kurvásul kihasználta a helyzetet, hogy nem tud járni. Mindenhova nekem kell őt tologatni a kerekes székében.

-Lányom kapcsold már át a tévét az Izaurára! Nemsokára megy a Seherezádé utánna pedig a Vad Angyal! - parancsolgatott és most én kezdtem el magamban imádkozni, hogy mihamarabb gyógyuljon meg.

Apának nem volt ideje anyára vigyázni ezért minden feladat rám hárult. Tudtam hogy baszottul benne van még mindig a mocskos kis ügyeibe amiről nekünk sosem mesél.

-Amúgy a bevásárlólistát összeírtam, kapd fel magat és húzz az üzletbe! - hepciáskodott anyám az én türelmem pedig már a tetőfokára hágott. Felvettem a siltes sapim és a csukám majd útnak eredtem. Természetesen pénzt nem adott dehát majd ki fizeti azt Paige mert neki még mindig van állása.

Amilyen gyorsan csak tudtam úgy járkáltam a sorok között és kapkodtam tele a bevásárlókosarat mindenféle szarral amit anyám felírt. Épp a mézes polcnál áldogállok és agyalok azon hogy veszek egy csomag édes kekszet amit majd belemártogatok amikor egy ismerősen felcsendülő hang a nevemen szólít. Megállok minden tevékenységemben és imádkozok hogy ne az a személy legyen az akiről tudom, hogy úgy is ő de hát álmodozni lehet nem?  Megfordulok majd behúzom a nyakam és értetlenül pislogok rá.

-Nem is szóltál hogy hazajöttél. -mosolyog féloldalasan.

-Nem volt tervben. Isten megtréfálta anyámat. -dobolok a lábammal idegességemben amikor elkezd csörögni a telefonom.
Áldom Dae lelkét hogy ezt a pillanatot választotta a pletyizésre.

-Na mizu, anyád jól van? -mondja unott hangnemben.

-Jah. Ezekiel megdöglött? - kérdezek rá.

-Nem. Valami csoda folytán él és virul.

-Amugy kirúgtak melóból. De most mennem kell mert itt van egy régi haverom na szia. - teszem le mivel látom Namjoon-on hogy bassza a csőrét.

-Paige. Eljöhetnél szombaton. -indulunk meg a kekszek irányába ahol próbálom visszafogni a nyálam kicsordulását.

-Szombaton hova? - gugolok le és kezdek nézelődni a választék között majd leveszem a legolcsóbbat mivel spórolnom kell.

-A régi helyünkre. Buli lesz. - mosolyog édesen.

-Nem megyek. -vonom meg a vállam és elindulok egy kasszához.

-Légyszi Paige. Hallottam, hogy nincs munkád talán tudok neked szerezni eggyet. -kérlel miközben a nő lassú mozdulatokkal elkezdi bepittyenteni a termékeket.

-De csak is a munka miatt. - teszem az arcához a mutató ujjam. - Amúgy tudtad, hogy Kooksie kurvázik? - a nő itt megáll egy percre és felvonja a szemöldökét. - Elnézést. - hajolok meg mélyen. -Prostituáltakat alkalmaz önkielégítésre. -Namnál itt szakad el a cérna és röhög fel mint egy jávorszarvas.

----------------
Fáradtan dőlök le a kanapéra mivel túl sok szatyrot hoztam és még anyám talpát is le kellett reszelnem. Nammal nem beszéltem túl sokat, úgy látszik befásult  azalatt az egy röpke év alatt.
Ajtócsapódást hallok amiből megállapítom, hogy apa is hazatámolygott.
Levágja magát mellém és a halantékját kezdi el maszírozgatni.

-Apa valamit el kell mondanom. - szólalok meg végül.

-Dime hija.  - "Mondd lányom" - Dölti hátra a fejét.

-Lehet, hogy itt maradok még egy ideig. -mondom ki a kőkemény igazságot.

-Miért? Mitörtént? -kapja fel a fejét aggodalmasan.

-A Boraborai pasim aki eltartott megcsalt és most nincs nagyon hova mennem. De igérem nem rontom itt sokáig a levegőt csak addig amíg talpra nem állok. -hazudok mint a vízfolyás.

-Tudod, hogy itt sosem zavarsz. Addig maradsz ameddig akarsz. - mosolyog haloványan. Nos, apa már csak ilyen. Azzal, hogy piszkos ügyekben van benne így próbálja kompenzálni, hogy velem mindig jószivű és odaadó volt.

-Te amo, papá. -mondom ki az első dolgot ami az eszembe jut és vállára hajtom a fejem. "Szeretlek, apa".