BNHA One-shotok [NEM LEHET KÉRNI]

Az utolsó az igaziak közül

Fall out boys - The last of the real ones

All Might x reader

Kérte:
Kiwi24Hun

Yagi Toshinori egy olyan személy, aki bármerre jár, mindenkit reménnyel tölt meg, és nagy dolgokra inspirál. Ezért nem meglepő, hogy ez (Vezetéknév) (Név) esetében sem volt elkerülhető.

A két fiatal akkor találkozott először, mikor iskolába jártak. (Név) a G osztályba járt, így arra tanult, hogy a hősöknek tervezzen felszereléseket. Második évének egyik vizsgája pedig az volt, hogy egy hőstagozatos diáknak készítsen ruhát.

Mikor kihúzta a nevet, hogy kiét kell majd megcsinálnia, néhányat pislognia kellett.

Yagi Toshinori.

Eddig talán sosem beszélt vele, és csak néha látta a folyosókon, vagy az étkezdében. Nem arról volt szó, hogy ne tartaná szimpatikusnak a fiút, egyszerűen csak nem igazán szokott másokkal beszélni az osztályán kívül.

De ez most úgy néz ki, meg fog változni, legalábbis egy ideig, gondolta magában, ahogy a fejlesztő stúdió felé ment. A tanárok mindenkit betábláztak, hogy mikor kérhetik el a méreteket, és a javaslatokat a ruhához, és ő volt az utolsó, akinek itt kellett maradnia.

Hát, persze, hogy neki kell itt maradnia a legkésőbbi időpontra. Komolyan, lassan már öt óra volt! (Név) csak haza akart menni, és beledőlni a pihe-puha ágyába, esetleg olvasni, vagy valamilyen műsort nézni.

A lány lassan elért a stúdióig, kinyitotta az ajtót, majd nyugodtan besétált. A fiú még nem volt bent, állapította meg, és sóhajtott egyet. Persze, késsen csak, hadd pazaroljon még az idejéből, most már teljesen mindegy.

Ekkor az ajtó kitárult, és Toshinori futott be. (Név) megtántorodott, és néhány pillanatig csak a fiút figyelte, aki ezalatt kissé kipihente magát.

- Ugye nem késtem nagyon el? - kérdezte.

(Név) fél perccel ezelőtt még megesküdött volna rá, hogy amint belép a fiú, le fogja szidni, hogy merre járt, de ahogy, most előtte volt, azokkal a csillogó kék szemekkel, egyszerűen nem ment neki.

- Nem, dehogy - sóhajtott fel, és kissé elmosolyodott, ahogy Toshinori arca mintha kivirágzott volna.

- Hála Istennek! Azt hittem, sok ideje kóvályogtam, mire ide találtam - nevetett fel a fiú.

- Gondolom nem jártál még a stúdióba - vigyorodott el (Név), visszaemlékezve, amikor ő először bejött. - Nehéz lehetett megtalálni.

A fiú csak bólintott egyet, majd elkezdett a zsebében kotorászni, és végül elővett egy összehajtogatott lapot.

- A méreteim - adta a lány kezébe. (Név) nem tudta, hogy tényleg szélesebb lett-e a fiú mosolya, amikor egy kicsit egymáshoz ért a kezük, vagy csak képzelődött. - És van rajta egy kis rajz, hogy mire gondoltam.

A lány érdeklődve nyitotta szét a lapot, de amint megtette, majdnem elnevette magát. A leírt méretek mellett egy kis firka volt, amit mintha egy három éves rajzolt volna. A színezés sem volt különb, sok helyen nem is volt a vonalon belül. Az egész úgy nézett ki, mint egy katasztrófa.

(Név) kuncogva megrázta a fejét, majd az egyik asztalhoz ment, elvett egy tollat, majd a lap másik oldalára kezdett rajzolni. Egy perc alatt nem a legjobb műve lett, de legalább úgy nézett ki, mint egy ember, és nem úgy, mint egy állat, amin áthajtott egy autó.