BNHA One-shotok [NEM LEHET KÉRNI]

Kanyon hold

Harry Styles - Canyon moon

Tododeku fantasy au

Kérte:
AgotaWhite

Egy nap hangos léptek zaja, és lovak ügetése csapta meg a fiatal gyógyító, Midoriya Izuku, fülét.

A fiú gondolkodás nélkül kilépett a házából, és a hadsereget látta, akik éppen akkor érkeztek. A szomszéd királyságba tartottak, hogy véget vessenek az évek óta tartó háborúnak.

A hadsereg élén Todoroki Shoto, a trónörökös állt. Izuku felismerte, de nem a pajzsán lévő címer, vagy a csodálatos fehér lova miatt, hanem az arcáról.

A hercegről sok pletykát hallott már, elszórt megjegyzéseket, hogy hogyan is néz ki.

"Az egyik fele mint egy ördög, a másik egy angyal."

"A haja mint a pokol tüze, és a színtiszta fény, a megvilágosodás."

"A pillantása egyszerre melengető és fagyos."

Igen, Midoriya könnyen felismerte a fiút, de kissé elszörnyedt, mikor meglátta az arca bal oldalán lévő sebet.

Meg akart mozdulni, segíteni akart, egyszerűen odamenni, és meggyógyítani, viszont a lába a földbe gyökerezett, mikor a herceg ránézett.

Csak egyetlen pillanat volt, hiszen az egész falun végigvezette a tekintetét, Midoriya szíve mégis nagyobbat dobbant, mint kellett volna.

A herceg leszállt a lováról, amit valaki el is vezetett, hogy megitathassa az állatot.

Ekkor Bakugou Masaru lépett elő, a tőle megszokott mosolyával, és meghajolt a herceg előtt.

- Felség - mondta, köszöntve a herceget.

- Maga a falu vezetője? - kérdezte Todoroki, lágy hangon, ami kissé monotonan volt vontatva, de valahogy Midoriya fülének gyönyörű volt.

- A feleségem az, felség. De sajnos, ő most a fiunkkal vadászik éppen. Ha nem veszi tolakodónak, ameddig visszaér, azt javasolnám, pihenjenek le.

- Igen, köszönöm, az nagyszerű lenne - nézett végig a katonáin a herceg, akik kifádatak, és éhesek voltak a hosszú út miatt.

***

A katonák ott maradtak a faluban arra a napra. Nem sok vizet zavartak, az emberek ugyanúgy végezték a dolgukat, mint máskor.

A herceg leült beszélgetni Bakugou Mitsuki-val, hogy megkérje, ott maradhatnak-e éjszakára, amire persze igent mondott a nő.

Izuku éppen egy könyvet olvasott, mikor kopogtak a szobája ajtaján. Azonnal felismerte a hangos, egymás utáni három ütést, így azt is tudta, nem kell felkelnie, hogy beengedje az érkezőt.

- Deku! - lépett be Katsuki, a gyerekkori barátja. A fiú tartotta a jobb kezét, a ballal pedig mintha próbált volna lefogni egy sebet, hogy ne vérezzen.

- Kacchan, már megint sikerült eltörnöd a karod? - állt fel aggódva Midoriya, hogy megnézhesse.

- Szerintem nem tört el, csak rossz a szemed! - mordult fel a fiú.