Gondoltad volna? ~Payton ff~

'Sajnos nem tud beszélni'

*Payton szemszöge*

Lassan vége a lights out tour-nak, de még sehol se tartok Patricia-val. Egyszer elhívtam kávézni, de ahogy láttam nem nagyon hatotta meg. De legalább tudom melyik a kedvenc kávéja a Starbucks-ban. Na de mindegy is... Jelenleg egy kb. 10 éves kislány áll előttem. A bal kezébe papír és toll volt, a jobba pedig egy telefon.

-Szia. - mosolyogtam rá, mire ő csak bólintott. Felmutatta a telefonját, majd el is készült a közös fotónk. Ő csak hálásan mosolygott rám, míg az anyja meg nem érkezett.

-Helló. - kezdeményezett. - Sajnos nem tud beszélni a kislány. Néma. - nézett rám a barna szemeivel.

-Jó napot! Értem. Sajnálom. - néztem le a kislányra aki már futott oda Josh-hoz. Vagy éppen Bryce-hoz. Nem tudom.

-További szép napot. És köszönöm, hogy valóra váltotta a kislányom álmát. - teltek meg a szemei könnyel.

-Miért, mi volt az álma? - kérdeztem kíváncsian.

-Veled egy közös fotó. - itt én is meghatódtam.

-Ez a dolgom. - kacsintottam, mire a nő felkacagott.

-Mint már mondtam, további szép napot. -kezdett el újra búcsúzkodni.

-Viszlát. - köszöntem el én is.
Miután odajött hozzám egy csorda lány, félreálltam. Próbáltam mindenki tudtára adni, hogy én bizony most enni fogok, úgyhogy ne zavarjanak. Elővettem az ételest amibe volt a kajám, majd elkezdtem enni. Arra lettem figyelmes, hogy a szemem valahogy Patricia-ra fókuszált, aki éppen veszekedett valakivel. (?)

*Patricia szemszöge*

Éppen az egyik szakács kötött belém, és abba, hogy 'keveset dolgozok' mikor szinte égette a hátamat egy nézés. Payton felé kaptam a fejemet, hogy megnézzem mit csinál. Éppen engem nézett. Egyből paradicsom lettem.

-Huhuuuu. Figyelsz rám? - kérdezte idegesen John, majd megrázta a kezeit a szemem előtt.

-Nem. - válaszoltam teljes nyugodt hangon, majd arrébb löktem.