Gondoltad volna? ~Payton ff~

'Patricia? Dylan?'

*Payton szemszöge*

Pont erre számítottam. Patricia szép lassan beült jól meggondolva minden kisebb lépését. Rosszul éreztem magamat miatta. Egy olyan embert bántottam, akit tényleg szeretek. Jaden próbálta feloldani a feszültséget az odavezető útig. Nem is kell mondanom, hogy kevés sikerrel. Hirtelen meghallottam Patricia csengőhangját, mire ösztönösen hátranéztem, majd gyorsan vissza. Nem tudtam sok mindent kivenni a beszélgetésből, de valószínű valamelyik barátjával beszélt.

*Patricia szemszöge*

A kínos csönd miatt írtam Jack-nek, hogy S.O.S hívjon fel engem. Körülbelül fél perc fel is csendült a telefonom hangja. Próbáltam minél halkabban beszélni, mintha olyan nagy dolgokról
lenne szó. De valójában csak arról
beszéltünk, hogy mennyire unalmas napja volt mindkettőnknek. Egy élet hosszúságú idő alatt végre odaértünk a party-ba. Hogy mennyi kedvem van táncolni? Semennyi. Elég nagy volt a 'ház', amit inkább rendes palotának hívnék. Egy helybe álltam, majd egy idő után meguntam, és odamentem a bár pulthoz.

-Meghívhatlak egy italra? -kérdezte egy szelídnek tűnő fiú, mire a hang irányába fordultam.

-Persze. -feleltem mosolyogva. Az ismeretlen fiú rendelt nekem valami fura nevű italt, majd kihívott a teraszra.

-Megkérdezhetem hogy mi a neved? -kérdeztem, mire Ő csak odanyújtotta a kezét.

-Nagyon sajnálom. Teljesen elfelejtettem. Dylan vagyok. -mondta, mire megráztam a kezét.

-Patricia. -mondtam neki el nem engedve a kezét. Mikor még mindig csak lóbáltam, hülyén nézett rám, én pedig egyből elrántottam a kezem.

-E-elnézést. -mondtam elpirulva.

-Ugyan már. Nagyon szép a hold. -váltott témát.

-Igen. És a kilátás is.

-Tudod régen nagyon sokszor kijöttem ide az apámmal, és néztük együtt az eget. Volt mikor órák óta csak feküdtünk itt a pléden, és bámultuk. Anyu pedig már keresett minket. -mondta Dylan keserves mosollyal. -De azóta már minden megváltozott. -nézett le a földre, én pedig ösztönösen odaléptem, és megöleltem. Hirtelen hangos zajra lettünk figyelmesek, mire gyorsan elengedtem Dylan-t.

-Dylan itt vagy? -csapta ki hirtelen a terasz ajtaját Payton. - Oh...Patricia? Dylan? Ti...mit kerestek itt együtt?

-Csak beszélgettünk. -feleltem egyenesen a szemébe néztem.

-Beszélgettetek? És bent nem tudtatok volna beszélgetni? -emelte ki a beszélgetni szót.

-Payton... -fogta meg a vállát Dylan.

-Mi van?! -kapta oda a szemét hirtelen. Arrébb lökte Dylan-t, majd felém sétált. -Beszélnünk kell. -kezdett el lehúzni az emeletről. Mikor leértünk, egyből kérdezősködni kezdett.

-Miért ölelted át?

-Mesélt az apjáról... -miért is válaszolok neki?

-És? Még mi történt? -kezdett el toporogni idegesen.

-Payton! Semmi! De ha történt volna bármi se a te dolgod lenne! -kiabáltam le hirtelen, mire mindenki körénk gyűlt. Veszekedő 'pár' a buliba. Micsoda látványosság.

-Elnézést, hogy a barátnőmet nem szeretném mással látni. -kiabált mar Ő is.

-Nem is vagyok a barátnőd! Nem is voltam. Emlékszel, hogy miért jöttél össze velem? Fogadás!! -ordibáltam bele az arcába.

-Oh hát persze! Csak hogy tudd. Nem csak fogadásról van szó. Megcsaltalak! Többször is. Toni-val, és Olivia-val is! Mindkettővel. És ha visszamehetnék az időbe, még többször megcsinálnám! Mert nem érdekelsz. Nem érdekelnek a problémáid, nem érdekelnek a barátaid, nem érdekel semmi ami veled kapcsolatos! Mert sohasem szerettelek! -üvöltötte hangosan. A zene már rég leállt, és az emberek se táncoltak. Csak bámultak ránk. Volt aki meglepődve, volt aki sajnálkozóan, viszont többen is elkezdtek tapsolni. Én pedig csak megsemmisülten álltam. Vártam, hogy Payton bocsánatot kérjen, megcsókoljon, vagy bármi, de Ő csak lehúzta az italát, majd eldobta felém az üveget ami a padlóra érkezett. Elkezdtem futni a kijárat felé, de túl sokan voltak. Fájt mindenem, de legfőképp a szívem. Mire nagy nehezen kijutottam a házból majdnem összerogytam, de valaki megtartott. Jaden. Jaden, aki rávett hogy ma eljöjjek. Aki egész végig tudott a fogadásról, de nem szólt. És az a fiú, aki most befektet a hátsó ülésre, majd elindul valamerre. Körülbelül 10 perce mehettünk már, mire végre megtudtam szólalni:

-Nem akarok hazamenni...

-Akkor mehetünk hozzám ha gondolod... -ajánlotta fel, mire bólintottam.

-Legyen.

Egy kis idő múlva hallottam hogy leállt a motor, majd Jaden kiemelt, és bevitt a házba.

-Kérsz esetleg bármit? -mutatott a konyha felé.

-Szomjas vagyok. -mondtam, mire öntött nekem egy pohár vizet. -Én másra gondoltam. Esetleg valami jó ütős?

-Patricia...tudtam hogy benned nem csalódhatok. -mondta, majd elővett kettő boros üveget. -Kertbe vagy bent maradjunk?

-Kert. -kezdtem el sétálni a kijárat felé.

-Hova mész? Emerre van a kert... -kezdett el engem tolni a kert ajtója felé.

-Oh...hát persze. -mondtam még mindig könnyes szemmel, de nevetve.

Már vagy három órája kint vagyunk hulla részegen Jaden-nel, és egyszerre beszélünk, illetve folyamatosan csak röhögünk. Ő Mads-et, én pedig Payton-t kezdjük el szidni, majd rá egy órára bemegyünk, mert kitaláltuk hogy mekkora lenne már egy párnacsata. Nos, ilyen estém is régen volt...

tessek tessek emberek. eloszor sirtam, majd a jaden-os resznel pedig mar nevettem. tiszta patricia vagyok jelenleg hehe.