*Patricia szemszöge*
Éppen a 365 day című filmet néztem, mikor kopogtatásra lettem figyelmes. Na de ami érdekesebb, hogy egyenesen az ablakom felől. Odarohantam majd kinéztem. Mit keres itt Payton? És mostmár ablakon keresztül fogunk bejutni a házba, vagy mi?
-Szia. - néztem rá meglepve.
-Sziaa. - túrt bele a hajába.
-Mi szél hozott erre? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
-Gondoltam meglátogatlak. - nézett egyenesen a szemembe, ami eléggé zavarba hozott.
-Ahamm. És miért nem a barátaidat látogatod meg? - néztem még mindig zavartan a földet.
-Köszönöm kérdésed szívesen leülök valahova. - mondta cinikusan.
-Persze, bocs. Ülj csak le. Miért az ablakomon keresztül jöttél be?
-Hát.. Anyudat még nem ismerem, és gondoltam érdekes lenne az első találkozásunk, ha csak úgy beállítanék, hogy 'jó napot a lányához jöttem'. - mesélt, miközben a földet pásztázta.
-Ahaa. És miért nem a barátaidhoz mész? - ismételten meg a kérdésemet.
-Te is az vagy, nem? - nézett ki az ablakon.
-De, végülis. - mosolyodtam el. - Ha gondolod lemehetnénk anyuhoz bemutatni téged. - törtem meg a kínos csendet.
-Oké. -állt fel, majd előrement.
Mikor leértünk (emeletes a házunk) a konyhához tessékeltem Payton-t. Mivel anya háttal állt nekünk, és valószínű, hogy nem vette észre az ittletünket, ezért megszólaltam:
-Szia anya. Beszeretném neked mutatni Payton-t, egy... - itt egy kicsit megakadtam, majd eszembe jutott mit mondott Payton. - jó barátomat. - mosolyogtam anyudra aki közbe megfordult.
-Üdv Mrs. Black. Payton Moormeier. - nyújtotta a kezét Payton.
-Hívj csak Isabella-nak. - köszöntötte anya.
Mikor azt hittem megúsztuk, és felmehetünk, hirtelen utánunk szólt anyum:
-Egy pillanat. És hogy jutott be a fiatalember? - húzogatta a szemöldökét. Mikor látta, hogy nem tudunk semmilyen alibit se kitalálni, megszólalt: - Tökmindegy. Menjetek fel. - mondta, mire én csak hálásan mosolyogtam rá.
Filmet néztünk, nevettünk, fotókat/videókat készítettünk, illetve sokat ettünk :) Mivel már este 11 volt, ezért felajánlottam, hogy ha akar itt aludhat. Igent mondott.
-Ohm Payton. - néztem rá kínosan, mikor befeküdt mellém az ágyba. - Úgy gondoltam, hogy hozok matracot neked.
-Nem kell köszi. Jó lesz itt. - vette le a pólóját, mire én eltakartam a szememet.
-Payton. Azonnal vedd vissza! - rivalltam rá, mire megforgatta szemeit, és betakarta magát. - Payton! - szóltam rá hangosabban, mire befogta a fülét.
-Próbálok aludni. Shhhh. - rakta a kezét a szám elé, mire én beleköhögtem. - Nah. - vette el a kezét.
-Akkor alszok én a matracon. - néztem rá amolyan 'eztajátszmáténnyertem' mosollyal. Azt hittem, majd azt mondja, hogy akkor majd ő alszik ott, de nem.
-Oké. - ennyi volt a válasza.
-Ahjjjj. Istenem Payton. - feküdtem le újra.
Egy kis idő után egy kezet éreztem a derekamon.
-Nem nem nem. Ne is álmodj róla. - toltam el a kezét.
-Azért egy próbát megért. - sóhajtott fel, mire felnevettem.
Guys! Úgy érzem ez lesz a kedvenc részem xddd.
KAMU SEDANG MEMBACA
Gondoltad volna? ~Payton ff~
Fiksi Penggemar-Gondoltad volna, hogy egyszer egy Patricia-hoz hasonló lány fogja a 'tökéletes barátnő' t játszani?? - kérdezte tágra nyilt szemekkel. -Nem. Azt sem gondoltam volna, hogy egyszer valaki a barátnőjének tudhatja. - feleltem zavartan. Ez volt a fájó...
