Gondoltad volna? ~Payton ff~

'Mi a...'

*Payton szemszöge*

Reggel halk mocorgásokra lettem figyelmes.

-Jó reggelt! - hallottam meg Patricia hangját.

-Mmh. - köszöntöttem a lányt, majd vissza is aludtam

*Patricia szemszöge*

Próbáltam Payton-t 'aranyosan' felkelteni, de nem sikerült. Így hát jön a durvábbik. Régen apukámat keltettem így. Vissza számoltam magamba, majd rá vetettem magamat (remelem senki se érti félre :))

-Mi a... - nyüszörgött Payton. - Ezt duplán fogod visszakapni. - nézett rám eszelős mosollyal.

-Te most megfenyegetsz? - böktem meg a vállát, mire elmosolyodott.

-Nem. Csak gondoltam szólok, hogy készülj fel rá. - nézett rám harciasan. Talán túlságosan is beleélte magát.

-Ahamm. Oké? - néztem rá kérdőn.

-Tetszik a látvány? -nézett a szemembe, miután vagy két percig néztem a kockáit. Elbambultam.

-Nem. Vagyis de... Csak... Ah, hagyjuk. - dadogtam.

-Oké. -állt fel. - Akkor sajnos nem maradhatok.

-Mi az, hogy akkor? - vágtam elég hülye arcot.

-Gondoltam még nézegeted egy kicsit, aztán az utamra engedsz nagy nehezen... -mondta gúnyosan.

-Ahjj. Istenem Payton. Örülök, hogy itt aludtál, de most már elindulhatnál. - toltam ki az ajtón.

-Tehát örülsz, hogy itt voltam? - állt meg hirtelen, én pedig éreztem, hogy kezdek egyre vörösebb lenni.

-Tökmindegy. Csak menj már el. - kérleltem.

-Miért nem megyünk együtt? - kérdezte értetlenül.

-Mert akkor tudják, hogy velem voltál? -kérdeztem vissza értetlenül.

-És? - nevetett fel.

-Csak azt hittem, hogy gáz vagyok, vagy ilyesmi... - válaszoltam zavartan, mire az államnál fogva kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. A boci szemei már éppen kezdtek magukkal ragadni. - Nem. Nem leszek egy lány a sok közül. Közted és köztem csak barátság. Semmit több. Szóval ne fogdosd az arcomat, mert a barátok nem csinálnak ilyet. - löktem ki végre sikeresen a szobámból.
Ruhának egy fehér pillangós trikót választottam, illetve egy világoskék nadrágot:

(A táska az nem számít)

Mivel nekem hamarabb kellett elindulnom mint Payton-nek, ezért nem értette, hogy miért megyünk már ilyen korán. Aztán nagy nehezen sikerült a tudtára adnom, hogy nekem még vannak dolgaim ott.

-Sziaa. - jött oda hozzám Toni.

-Szioo. - mosolyogtam rá kedvesen.

-Képzeld találkoztam egy nagyon nagyon helyes fiúval. És hát alakul köztünk. Nézd. - mutatott meg egy fotót.

-Ahamm. És hány éves? - kérdeztem kíváncsian, mivel elég idősek tűnt.

-Húsz. - legyintett, mire én értetlen fejjel néztem rá.

-Mennyi? - kérdeztem meg újra, hátha csak rosszul hallottam.

-Húsz. - mondta ki újra.

-Toni... Nem is tudom. Nem sok az az öt év? -néztem rá minél aranyosabban, mert nem akartam megbántani.

-Áhh dehogyis. Úgy se fogunk még lefeküdni.

-Még jó. -mondtam kicsit hangosabban a kelleténél. -Ha úgy vesszük, végülis megerőszakol téged. - halkultam el.

-Tessék? - nézett rám Toni úgy, mint aki el sem hiszi amit hall. -Nézd.. Anyámék azt hitték, hogy meleg vagyok. Eddig ezért akartak otthonról kirakni. Most pedig, mert van egy olyan fiú, aki lehet, hogy idősebb nálam, de legalább szeret engem.

-Oké oké oké. Bocs. És mi a neve? - kérdeztem őt fürkészve.

-Dylan. - nézett rám elpirulva. - Tehát akkor támogatsz, vagy nem? - kérdezte türelmetlenül.

-Ha megbánt téged akár egyszer is, szétütöm. - néztem rá komolyan.

-Akkor ez egy igen? - tárta ki a kezeit, mire szinte beleborultam az ölelésébe.

-Ez egy igen. -súgtam bele a fejébe.

-Köszönöm. - nézett rám meghatódva.

-Ugyan már. Ez a barátnők dolga. Mindent elmondunk egymásnak, illetve mindig támogatjuk a másikat. - kacsintottam mire rám mosolygott.

*Toni szemszöge*

Csak az járt a fejembe egésznap, amit Patricia mondott. Mindent elmondunk egymásnak. Én mégis titkolom tőle azt, hogy nemsokára darabokra hull a szíve. Talán elkéne mondanom neki. Elmondom. Munka után elkisérem őt, majd hirtelen kimondom. Ahha. Ez volt az A terv. A B pedig. Ja hogy az nincs. Jól állunk.

-Patricia. Ma elkisérlek. - néztem rá mosolyogva, mire megrázta a fejét.

-Nem kell. Payton-nel megyek. - nézett rá az említett fiúra, aki éppen fotót csinált egy anyukával (?).

-Oh ne... - suttogtam magam elé, majd elkezdtem Patricia felé menni. - Mondd, hogy nem történt semmi köztetek. - értem oda hozzá.

-Nem, dehogy is. Mert? - nézett rám.

-Huh. Oké. - őszintén megnyugodtam.

-Csak együtt aludtunk. - felelte lazán.

-Hogy mi? - kérdeztem hitetlenkedve.