odalenn a mélyben/befejezett/

Első

A fagyos szél befújt a kabátja alá. Összébb húzta magán, de még így sem tudta kiszűrni a hideg decemberi szelet. Lehajtott fejjel, a cipője orrát bámulva menetelt előre, így próbálva meg kivédeni az arcába fújó jeges havat.

Töretlen elszántsággal haladt előre, ám egy óvatlan pillanatban a bokája megbicsaklott és megcsúszott a jégen. Ijedten kalimpálva próbálta megtalálni az egyensúlyát, ám ez sehogy sem sikerült neki. Lehuppant a kemény földre és beütötte a derekát. Magában szitkozódott, amikor hirtelen egy kesztyűs kéz nyúlt be a látóterébe. Felemelte a fejét, de az egyre erősödő hófúvástól nem igazán látott semmit azon kívül, hogy egy körülbelül vele egyidős, sálba burkolt fiú nyújt neki segítő kezet. Pár másodpercig hezitált csupán, mielőtt elfogadta volna a felé nyújtott jobbot.

A kéz kissé erőtlenül húzta fel, és Jungkook érezte is, hogy remegnek a fiú izmai.

-Köszönöm - mondta, bár a süvítő szél erősen tompította a hangját.

A másik fiú csak biccentett, majd Jungkookot kikerülve egyetlen szó nélkül továbbindult.

Jungkook homlokráncolva nézett utána, majd a fejét megrázva elindult, ezúttal sokkal óvatosabban. Jungkook nem igazán értette mi történt, de egy biztos volt. Azokat a csillogó zöld szemeket nem fogja egyhamar elfelejteni.

Az internetkávézóba érve megkönnyebbülten sóhajtva akasztotta a kabátját az ajtó mellett álló fogasra. Pillanatok alatt felmelegedett és az addigra elkékült szája is kezdte visszanyerni eredeti színét. A megszokott asztala felé vette az irányt. A leghátsó, legeldugottabb asztal volt a törzshelye.

A telefonját elővéve unottan pörgette az Instát, nemtörődöm módon lájkolgatva mindenféle képet, akár az ismerőseiről volt szó, akár idegenekről. Unottan pillantott az órára. Ő is eleve késve érkezett, azonban Jimin sem volt még sehol, úgyhogy Jungkook belesüppedt a várakozás idegölő perceibe.

Míg Jiminre várt, rendelt egy cappuccinot és már majdnem meg is itta, mire Jimin kipirosodott arccal beesett az ajtón, egy kiló havat lesöpörve a kabátjáról és a hajáról. Jimin körbe sem nézve, csupán a pultosnak odabiccentve indult meg Jungkook felé.

-Hello - lépett Jungkook mellé és látszott rajta, hogy teljesen kifulladt. Jungkook felállt és egy apró puszit nyomott Jimin szájára. Ezért is szerette ezt a helyet. Ő ráláthatott mindenkire, rá azonban senki. De azért még így is igyekezett diszkrét maradni.

Jimin elmosolyodott és lehuppant a székre.

-Sokat vártál? - kérdezte idegesen fészkelődve a széken. Látszott rajta, hogy feszélyezi a késése ténye. Jungkook kedvesen rámosolygott és megrázta a fejét.

-Csak most jöttem - mondta.

-Ahhoz képest elég sokat ittál - sandított Jimin a félig kiürült pohárra.

-Ja, hogy az? - vörösödött el Jungkook. - Rém hideg van odakint, muszáj volt felmelegednem, úgyhogy gyorsan kellett innom - hadarta.

-Vicces vagy, mikor hazudni próbálsz - nézett rá Jimin félrebillentett fejjel. Jungkook egy pillanatra megijedt, hogy most valami rosszat csinált, de mikor felnézett, látta, hogy Jimin mosolyog, ettől pedig ő is elnevette magát.

Nem hiába, új volt még neki ez az egész, hiszen ez volt az első kapcsolata. Még szoknia kellett a párkapcsolati allűröket.

-Szóval mióta vársz? - kérdezte Jimin, átható pillantással vizslatva Jungkookot.

-Negyvenhárom perce - pillantott Jungkook az órára, kelletlenül elhúzva a száját.

-Basszus - csapott az asztalra Jimin, amitől Jungkook enyhén összerezzent. - Annyira sajnálom, Kookie. Az az idióta Minsung, állandóan pofázik, egyszerűen nem lehet tőle megszabadulni, na meg ez az istenverte idő is... - bámult ki az ablakon. Jungkook követte a tekintetét, már-már megigézve bámulta a szállingózó hópelyheket, melyek megannyi halálra ítélt piheként keringtek a fagyos levegőben. Jungkooknak eszébe jutott az esése, a fiú, aki felsegítette, a kifejezéstelen arca és a csillogó, zöld szemei. Sosem látta még azelőtt, de valahogy annyira ismerősnek tűnt neki. Mintha már találkoztak volna...

-....ugye? - érezte meg Jimin kezét az övén, mire összerezzent és elkapta a tekintetét az ablakról.

-Tessék? - kérdezett vissza kiszáradt torokkal.

-Csak azt kérdeztem, hogy nem haragszol rám nagyon, ugye? - ismételte meg Jimin, erősen megnyomva az utolsó szót.

-Dehogyis haragszom - rázta meg a fejét Jungkook gyorsan, megeresztve egy halovány mosolyt.

-Szóval. Milyen napod volt? - mosolygott rá Jimin, de a szemei fagyosak maradtak. Jungkook ezt nem vette észre, csupán felcsillanó szemekkel kezdett mesélni a napjáról, beszámolva mindenről, kivéve az eséséről és a zöld szemű fiúról, aki még akkor sem ment ki a fejéből, mikor este, lefekvés előtt 'jó éjt' üzenetet küldött Jiminnek.