Tudom, nem szokásos, és még a filmiparban is ritkán találkozunk hasonlóval, de én szeretnék hozzád szólni, kedves olvasóm. Amit itt látsz, ezek a betűk nem egy napló bejegyzései és nem valami sablonos visszaemlékezés. Ezek érzelmek. Érzelmek, melyeket valaki átélt. Nem célom, hogy hatalmas igazságokat írjak le, nem célom, hogy megmondjam, hogy kinek hogy kell élni, de óvni akarlak valamitől. Mikor látni fogod, hogy min mentem keresztül, érteni és érezni fogod, mire gondolok.
***
- És téged?
- Emma Threat. 15 éves vagyok, Washingtonból érkezem. Nagyon szerettem az előző iskolámat, viszont ide kellett jönnöm, családi okok, tudjátok... Várom már a kollégiumi életet, sokat hallottam róla. - és visszaültem a székre. Nagy, fehérre meszelt teremben ültünk, a falon poszterek, hirdetések. Volt egy nagy kivetítő is, de azt sosem használták. Az est ismerkedős része után kezdődött, amitől a legjobban féltem. Suzanne Jamievel kézenfogva felpattantak, és kimentek a teremből. Alig telt bele néhány perc és az alkohol mámorát kínáló két üveg whiskeyvel tértek vissza. Ez teljesen elveim ellen való. A zene elindult és a sokféle parfüm szagától elbódulva úgy éreztem magam, mint valami éjjeli lokálban. A félhomály és az ablakokon beszűrődő hideg levegő még jobban megerősítették bennem ezt az érzést. Sosem szerettem az ilyet. Nem tudtam, nem tudhattam, hogy itt fog kezdődni minden.
Az este után sorra kaptam a kellemetlen, pikírt megjegyzéseket - nem csoda, hogy ilyen állapotba kerültem.
YOU ARE READING
Nekem fontos vagy...
RomanceAz élet olykor nem könnyű, és kiszállni az érzelmek hullámvasútjából tudjuk, nem lehet. Mi történik viszont, ha valakinek mégis sikerül, illetve megpróbálja... Mit tehet egy, a nagykorúság küszöbén éppen átlépni készülő lány, akinek nincs, kiben meg...
