Szavaimat meg fogja bocsájtani, ha elolvassa levelem. Az, hogy a nevét és a címét is kiderítettem nem árulkodik másról csak az olthatatlan lángról, mely a lelkemben ég, mióta először megláttam Önt.
Oh, Emma – mily' csodálatos név: szépen csengő, már-már muzsikáló. Ha egyetlen utolsó szót halhatnék halálom előtt, legyen ez a szó: "Emma". Ez a név, de nem is a név, hanem a hozzá társuló báj és gyöngédség megigézett. Megigézett, mert tudom, hogy a teremtőnek céljai vannak: mindenkinek van egy társa, de csak egy. Én úgy érzem, sőt biztosra tudom, hogy Önben megtaláltam azt a valakit, ki olthatja szívem szomjúságát.
Vitatkozni kár, mióta először megláttam Önt, mindenki más csúf és hálátlan. Egyedül az Ön jelenléte tud engem felüdíteni, és oly epekedve várom a percet, mikor újra eljön. Köntörfalazni kár, az emberi gyöngeség előbb-utóbb úgyis megadná magát: szerelmes vagyok. Szerelmes vagyok, de nem csak egy testbe, egy lélekbe is. Ízlése kifogástalan, szokásaihoz nem férhet kétség.
Tudom, nagyon jól tudom, hogy ismer engem, ám kilétemet egyelőre fedje az éjszaka homálya – minden sötétjével és ködével.
Titokban kell tartani, hisz nem tenne jót, ha kitudódna.
"Borús békével virrad ránk a reggel;
A gyászoló nap fönt ki sem tekint."
Hódolója leszek a sírig és azután is!
KL
King Lear
YOU ARE READING
Nekem fontos vagy...
RomanceAz élet olykor nem könnyű, és kiszállni az érzelmek hullámvasútjából tudjuk, nem lehet. Mi történik viszont, ha valakinek mégis sikerül, illetve megpróbálja... Mit tehet egy, a nagykorúság küszöbén éppen átlépni készülő lány, akinek nincs, kiben meg...
