Tudod, van az az érzés, amikor vágyódsz valami után, holott fogalmad sincs, hogy milyen igazán. Tisztában vagy vele, hogy létezik ez az érzés, mondták neked, láttad, hogy van ilyen, mésem élted át sosem, mégis zakatol valami benned. Olyan talán, mint egy tojásból éppen kikelt madárfióka: még nem is látta a nagyvilágot, mégis repülne, felszállna a szél szárnyára, onnan nézne vissza a földre, a fákra, virágokra. Nem fél tőle, hisz nem érzi át, milyen veszélyes is lehet – nem ismeri a kockázatot. Bátorság van benne, életerő, de legfőképpen kíváncsiság.
Van az úgy, hogy az ember szemezget valakivel, szimpaizál vele, sokat beszélget, társalog, levelez vagy épp telefonál, és egy idő után megérzi, hogy itt lehet(ne) több is. Nem tudja, milyen az, nem tudja, mlyen lehet pont vele (vagy egyáltalán bárkivel), mégis, amint rájön, vágyódni kezd. Vágyódni egy titokzatos, eddig soha meg nem tapasztalt érzés után. Kívánja, hogy vessék a tüzes kemencébe, azt is kibírná, kötözzék egy kocsi aljára, súrolja feje az országutat, csak hadd érezze tovább, még tovább ezt a különös érzést!
Egyszerre van benned a tuatlan kíváncsiság és a félsz. Azt, hogy az érzéstől rettegsz, a másiktól, vagy hogy ezt az egészet bárki megtudja, nem tudom. Elvesztél egy furcs útvesztőben és azt kívánod, bárcsak soha se kerülnél ki belőle. Olyan labirintus ez, amely édes, melynek minden zsákutcájában sütemény vár és minden falát pillangók építették. Minden kanyarulatán vörös szőnyeg vezet át és ha felnézel az égre, csak az ő arcát látod.
Sokan talán nem is a szerelmet keresik, nem is arra vágynak. Keresik azt az izgalmat, amit ez a néhány nap, hét, hónap jelenthet. A tudalanság és a bizonytalanság izgalmát. A hódítás és a kihívások izgalmát. A győzelem és a viszonzás izgalmát. Vágyódnak egy állandóság után, egy kedves, szeretetteljes állapot után, mégsem ez okozza nekik a legfőbb örömet. Mindezek előtt egy olyan bizonytalanság áll, amely semmihez sem fogható. Nem rossz bizonytalanság. (Az emberek az állandó dolgokat szeretik, ezt jegyezd meg!) Ilyenkor nincs még, ami valóságosan bizonytalan legyen, hisz a másik érzelmei titokban maradnak előtted. Képzeleted olykor elringat, és újabb és újabb forgatókönyveket írsz meg magadban, hogyan is lesz majd egyszer. Becsapod magad, mégsincs okod a haragra. Ez a kedves képzelődés – habár néha csak parányi – mégis olyan vigaszt nyújthat lelkileg gyengébb perceidben, mint semmi más.
A nemtudás izgalma mindenkit elvarázsol. Vegyünk egy példát: Ha egy professzor nem tudja egy egyenlet megoldását, az szakmailag megkérdőjelezhetővé teszi. Ha viszont egy hasonló helyzetben bizonytalan – habár nem tudja senki, mégis – izgatottá válik. Használnia kell az elméjét, kíváncsiságát és ez kiirthatatlan boldogságot jelenthet. Olyanra használni, mely nem puszta számokról és képletekről szól. Érzelmekkel kell játszania és nem vegyületekkel; emberekkel kell gondolkoznia és nem csak sejtekkel. Élete(ke)t épít és nem hidakat...
***
Ha te is éreztél már ilyet, tudod, mit éltem át akkor, mikor elolvastam az írást.
YOU ARE READING
Nekem fontos vagy...
RomanceAz élet olykor nem könnyű, és kiszállni az érzelmek hullámvasútjából tudjuk, nem lehet. Mi történik viszont, ha valakinek mégis sikerül, illetve megpróbálja... Mit tehet egy, a nagykorúság küszöbén éppen átlépni készülő lány, akinek nincs, kiben meg...
