Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
,,I'd spend ten thousand hours and ten thousand more Oh, if that's what it takes to learn that sweet heart of yours.''
LINA
– Héj, Buborék Hercegnő.. – hallottam meg Jungkook hangját, ahogyan suttogva szólítgat becenevemen. Ezzel egyidejűleg éreztem meg hatalmas tenyerét hajkoronámon, melyen gyengéden végig simít, míg másik kezével derekamat öleli. Valósággal úgyéreztem, mintha ólomsúlyok nehezednének szemhéjamra, hiszen igen nehézkesen tudtam csak kinyitni a szememet. Fogalmam sem volt, mikor aludhattam el így, ám joggal kijelenthetem, hogy Jungkookon a legkényelmesebb aludni. – Ha nem kelsz fel, lelöklek a kanapéról.
– Mhm..– csupán ennyit tudtam kipréselni magamból, hiszen még fél lábbal az álomvilágban voltam. – Csak még öt percet kérek.
– Aigo, te nőszemély. Hihetetlen vagy! – sóhajtott egyet Jungkook, majd feljebb húzva engem a mellkasán dőlt el velem a kanapén, így már tényleg teljes egészében rajta tespedtem. Éreztem, amint megigazítja rajtunk a takarót és biztonságot nyújtó karjait visszafonja körém, úgy ölelve magához.
– Köszönöm. – motyogtam álmosan Jungkook mellkasába, eleresztve egy apró mosolyt. Halkan felkuncogott, és ismét hajammal kezdett játszadozni, miközben elkezdett dúdolászni, majd halkan énekelni is.
– If it's ten thousand hours or the rest of my life....I'm gonna love you..– a dalszöveg, melyet Jungkook énekelt nagyon szép volt, és noha azt gondoltam először, hogy nekem énekli, gyorsan el is vetettem ezt a gondolatot. Hiszen ő már szerelmes. Csak nem belém.
– Nem is tudtam Kook, hogy tudsz énekelni. – jegyeztem meg halkan, miközben szemeimet behunyva tartottam. Jungkook elkuncogta magát, majd derekamon kezdett apró köröket rajzolni.
– Erős túlzás ugyan, hogy tudok énekelni, de köszönöm. Legtöbbször a nyolc hónapos unokahúgomnak szoktam altató dalokat énekelni. – Jungkook miközben mesélt, fantáziám egyből életre kelt és tudatomat a babázós Jungkook képei töltötték ki. Elképzeltem, amint a pici unokahúgával a kezében ringatózik a babaágy mellett, altató dalt énekelve neki, azon az angyali hangján.
– Imádom a gyerekeket. De szerintem ha én énekelnék az unokahúgodnak, szegény sírva fakadna.
– Szerintem még én is.
– Yah! Te seggfej! – csaptam izomból mellkason Jungkookot, aki hangos nevetésben tört ki. – Ne röhögjél, komolyan mondtam!
– Na persze, én meg szűz vagyok. – forgatta meg a szemeit, ám az a szívdöglesztő mosoly ott terült az arcán közben. Iszonyatosan szerencsésnek éreztem magam, amiért ilyen legjobb barátom lehet, mint ő. Egésznap el tudtam volna feküdni rajta a kanapén, sorozatokat nézve, vagy szimplán csak beszélgetve.
