اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
A nagy szajkaratés Kookie miután bevállalta, hogy megkóstolja a szilvapálinkát, hősiesen megivott egy kupicával abban a bárban, ahova elvittem őt italozni. Nagy mellénnyel és persze tapasztalatlanul nem evett előtte semmit és meg sem várta, hogy az az egy kupica hasson, így legalább még három körrel megivott. Jimin és Taehyung gyomorrontást kaptak a lángostól, ugyanis ezek a tökkelütöttek elkezdték az alapból sós tésztájú lángost kombinálni mindenféle más kajával, a hotel étterem kínálatából, ezért ők a hotelban maradtak pihenni. Így hát legjobb barátommal ketten vágtunk neki, hogy bejárjuk az éjszakai fényekben pompázó szülővárosomat, aminek nagyon örültünk mindketten.
Természetesen miután kifizettem a négy kupica pálinkát és azt a három deciliter narancslevet melyet én fogyasztottam, azonnal kerestem egy gyors kiszolgálós kajáldát, ahol vettem Jungkooknak egy jó nagy szelet pizzát, amit el is fogyasztott helyben. Eléggé dölüngélt és vigyorgott, mint aki nem csak ivott, hanem szívott is valamit, és mindezek mellett persze puszilgatott. Aggódtam érte, nehogy rosszul legyen, ám ő meglepően jól érezte magát.
– Bazdmeg, ez a Margitsziget valami kibaszott szép! – mondta Jungkook egy fokkal hangosabban, közvetlen a fülem mellett, melytől majdnem beszakadt a dobhártyám. Este tíz óra fele járhatott már az idő, de még így is sokan voltak, amikor mi leszállva a villamosról elsétáltunk a Margitszigetre . A zenélő szökőkút a szivárvány minden színében tündökölt, míg a zene hangosan szólt az ottani beülős bár valamelyikéből, a velem hasonló korban lévő fiatalok pedig csapatokban összeverődve sétálgattak.
– Úgy is hallom, ha nem kiabálsz. – néztem fel rá, ám Jungkook csak fülig érő szájjal vigyorgott. – Mit vigyorogsz ennyire?
– Nem vigyorgok, pukizom. – javított ki, nemsokkal utána pedig nem csak belőle, de belőlem is kitört az az igazi nyerítős röhögés, mely miatt sokan furán megnéztek minket.
– Te állat. – boxoltam vállába, miközben éppen a szökőkút felé tartottunk, hogy a körülötte kihelyezett kis székek valamelyikére le tudjunk ülni. Ezzel csak az volt a baj, hogy egyetlen egy széken kívül az összes foglalt volt.
– Uu, itt egy hely! – mutatott Jungkook vigyorogva a székre, majd mit sem várva bele is huppant. – Ülj le te is, Lina. – ragadta meg a kezem, hiszen én csak álltam előtte, mint egy fa darab. Hatalmas kezével fogta közre csuklóm, és gyengéden belehúzott az ölébe. Arcom színe egyből egy sötétebb rózsaszín árnyalatot vett fel, miközben megdermedtem Jungkook ölelő és izmos karjai között. Ezekután csendben néztük tovább a szökőkutat, mígnem az egyik világszerte ismert és közkedvelt Walt Disney meséből fel nem csendült egy dal a szökőkút melletti hangszórókból.
– Érzed már, a szív szavát. A béke égig száll.. – a régen hallott dallamra azonnal elmosolyodtam, és Jungkook kezfején dobolva ujjaimmal hallgattam a zenét, jobbra-balra ringatózva. Eközben Jungkook szorítása erősödött derekam körül, fejét pedig hátamnak nyomta, ezzel szorosabban hozzám bújva. Eddig sohasem volt alkalmam megtapasztalni a való életben, hogy milyen is a legjobb barátom részegen, ám most megtudtam. És nagyon is tetszett. Úgy viselkedett, akárcsak egy önfeledten szórakozó kisfiú, aki szeretne mindenkinek a középpontjában lenni.
•••
– Jó, most nyisd nagyra a szád. Nézd így, ááá..– fejemet fogva néztem Jungkookra, aki egy kis szeletet a török mézes süteményből a villájára szúrt és felém nyújtotta, miközben idegesítő hangokat adott ki. A margitszigeti séta után Kook közölte, hogy megint éhes, így gondoltam elviszem őt enni az anyum és általam is imádott éttermünkbe, melynek a neve Szeráj volt. Isteni török ételeket lehetett ott kapni, nagyon jó áron, ezért is döntöttem úgy, hogy odaviszem Jungkookot enni. A hely természetesen tele volt és hosszan kígyózó sor is állt előtte, de megérte kivárni a sort. Mindketten kértünk desszertet is, Jungkook dettó ugyanazt kérte mint én, így a sütemény is ugyanolyan volt.
– Jungkook, ugyanolyan desszertet kértünk. – forgattam meg a szemem egy mosoly kíséretében, mire szemöldökét összeráncolva tartotta felém ismét a villát, jelezve hogy kapjam be. Végül beadva a derekam számba vettem a villáról a süteményt, melynek látszólag nagyon örült.
– Ügyes kislány. – dicsért meg, egy pimasz mosolyt eleresztve, miközben végig szemeimbe nézve kapott be ő is egy kisebb falatot, a száján maradt mézet pedig kissé erotikusan nyalta le. Tisztában voltam vele, hogy Jungkook nagyon is jó pasi, éppen ezért kaptam instant köhögő rohamot, amit ezt leművelte előttem. Egyből az üveges zöld teámért nyúltam és kinyitva kezdtem nagyokat kortyolni belőle, hogy elmúljon a kellemetlen érzés.
– Ne csinálj ilyet többet! – néztem rá szúrós szemekkel, amint sikerült újból szóhoz jutnom. Jungkook elnevette magát, majd mint aki jól végezte dolgát tovább folytatta az evést.
Miután mindketten kellőképp jól laktunk, elkezdtünk sétálni a rakpart irányába, ugyanis megígértem Jungkooknak, hogy mindenféleképpen elviszem oda is, hogy tudjon képeket csinálni.
– Köszönöm ezt a mai estét Lina. – szólalt meg hirtelen, majd elkapva bal kezem összekulcsolta sajátjával, és szigorúan maga elé nézve vigyorogva sétált tovább.
– Ezen nincs mit köszönnöd Kook, szívesen teszem. – vallottam be őszintén, miközben ránézve elmosolyodtam. Akkor realizáltam, hogy milyen szerencsés is vagyok vele, hogy van nekem.
– Majd ha jössz hozzám Busanba, elviszlek a tengerpartra. Gyönyörű szép mint te, így mindenféleképpen látnod kell! – amint ezt kimondta, szinte szinkronban néztünk egymásra, kerek szemekkel. Arcom színe ismételten vörös színűre váltott, míg Jungkook némán tátogva nézett rám. – A..akarom mondani izé..
– Ne aggódj Jungkook, értem így is. – mosolyogtam rá, holott belül kábé ugráltam örömömben.
