Interneten keresztül | jjk|

11.

JUNGKOOK

Linával nagyjából negyed óráig tudtunk beszélni, hiszen Ryung szólt, hogy lassan megjön az első vendégem, akinek egy fekete párducot kell rátetoválnom a jobb alkarjára. Lina sok sikert kívánt, majd bontottam is a vonalat.

– Jónapot! Jeon Jeongguk. – mutatkoztam be a tőlem pár évvel idősebb szőke hajú srácnak.

– Min YoonGi. – rázott velem kezet egy mosoly kíséretében. A bemutatkozást követően előkészültem, míg Yoongi kényelembe helyezte magát a bőrszékben. Borzasztóan izgultam, bár ezt a srácok is észrevették. DongMin elmosolyodott biccentve egyet, míg Ryung hüvelyk ujját mutatta fel a levegőben, ezzel megpróbálva biztatni.

A kötelező fertőtlenítést követően megmutattam a rajzot, amit Yoongi figyelmesen végig pásztázott majd biccentett egyet, jelezve hogy tetszik neki. Így hát legjobb tudásom szerint láttam neki a tetoválásnak.

– Mióta dolgozol itt egyébként? – kérdezte Yoongi, miközben másik kezével telefonját nyomkodta. Szám szélét beharapva tűnődtem el egy pillanatra.

– Igazából ez az első munkám, eddig csak gyakornok voltam. Viszont lassan már egy éve, hogy itt vagyok.

– Na, az király. Látszik, hogy van tehetséged. – bólogatott elismerően. – A tetoválás után vendégem vagy akármilyen italra. A barátomnak, Sunminak van egy bárja, Queen's Head néven fut és elég fasza egy hely. – magyarázta Yoongi.

– Nem nagyon szoktam inni, de azért köszönöm. – mosolyogtam rá, amit viszonzott is.

Nagyjából háromnegyed órája munkálkodhattam már, amikor DongMin zavart meg azzal, hogy csörög a telefonom. Letudhattam volna annyival, hogy majd később felveszem, de akkor már a képembe tartotta a telefont, így nem volt más választásom.

– Haló? – szóltam bele a telefonba, miközben tátogva elnézést kértem Yoongitól, aki csak legyintett egyet.

– Szia Gukie. – szólt bele a telefonba Jaehwa azon a becenéven szólítva, ahogyan a kapcsolatunk elején hívott. Ajakimat összepréselve meredtem magam elé, fejben legalább ezerszer elátkozva őt, amiért nem képes leszállni rólam. – Nem válaszoltál az üzeneteimre, így gondoltam felhívlak.

– Mit akarsz? – kérdeztem frusztráltan, ugyanis semmi kedvem sem volt beszélni vele. Egyszerűen csak elakartam őt felejteni örökre.

– Hallottam, hogy már hazautaztatok. – kezdett bele, nekem pedig ezerrel kattogni kezdett az agyam azon, hogy vajon kitől tudhatta meg. – Szeretnék személyesen találkozni veled és megbeszélni a kettőnk dolgát.

– Fél év után milyen jó hazugságot sikerült kitalálnod, amivel újra az ujjaid köré csavarhatsz?

— Jungkook, én tényleg megbántam! – szabadkozott Jaehwa. – Még mindig nagyon szeretlek és nem tudok élni nélküled. Kérlek! Csak hallgass meg!

– Addig fogsz hívogatni, amíg nem találkozunk. Igaz? – válaszul csak egy hümmögést kaptam. Egy nagy sóhajtás kíséretében dörzsöltem meg arcom, beletörődve ex barátnőm zaklatásába. – Akkor találkozzunk pénteken a Subwayben. Sok munkám  van ugyan, de a péntek délután jó lesz.

– Köszönöm Jungkook! – lelkesedett fel Jaehwa, mintha csak randira hívtam volna. Már előre elkönyveltem magamban a tényt, miszerint úgyis előveszi a legtörékenyebb kétszínű oldalát, azzal megpróbálva majd hatni az iránta még halványan érzett érzéseimre.

🖤

– Hogyhogy olyan hamar elmentek a koreai barátaid Linus? – tette fel a kérdést anya, miközben a konyhában segédkeztem neki és a mosogatógépet pakoltam be. Nyár révén még mindig nem volt semmi teendőm, nagyon a házból sem mozdultam ki. Sorozatot néztem egésznap, vagy anyuval mentem el bevásárolni. Mivel barátaim nem igen voltak, így a könyvek vagy éppenséggel a sorozatok világában találtam megfelelő időtöltést számomra.

– Taehyung unokahúga megszületett és neki az üdvözlésére rendeztek egy üdvözlő bulit. Az anyukája ragaszkodott hozzá, hogy ő is vegyen részt, ám így a vártnál hamarabb kellett haza menniük. – magyaráztam, miközben anya a tortillához készítette elő  a salátát.

– És Jungkook meg gondolom nem maradhatott itt egyedül, ugye? – kérdezte, egyből a lényegre tapintva. Helyeslően bólogattam, miközben akaratlanul is a csókja jutott az eszembe. Az édes és egyben bosszantó emlékre kirázott a hideg, arcomat pedig apró pír lepte el. Édes volt számomra, hiszen Jungkook szája valami iszonyatosan puha és kívánatos, maga a csók pedig igazán filmbe illő volt. Bosszantó viszont olyan szempontból volt, hogy tudtam, önszántából nem akart megcsókolni és ez számára semmit sem jelentett, hiszen neki ott van az a lány.. Mindig is elítéltem az olyan embereket, akik irigykedtek a másikra, ám akkor én is olyan voltam. Irigy voltam arra a lányra, akibe képes volt Kook beleszeretni és a szívébe lopnia magát. Ezt a belülről marcangoló keserédes érzést pedig mindennél jobban utáltam.

– Jiminék nem hagyták volna itt egyedül. – kuncogtam el magam, hiszen Jimin és Taehyung úgy vigyáztak Jungkookra, mintha a saját öccsük lenne. – De már megbeszéltem velük, hogy októberben pedig én megyek hozzá három hétre. Addig pedig kérek kikérőt a suliból, Alexandra pedig majd küldi folyamatában a tanulni valót. – rántottam meg a vállam egy mosoly kíséretében, anyától viszonzásképp pedig egy szemforgatást kaptam. Szerinte túl lazán kezeltem ezt az egész iskolás dolgot, holott csak nem stresszeltem rá előre a dolgokra.

– El sem hiszem, hogy valóban sikerült rávenned erre. – ingatta meg a fejét, a répa szeletelése közben.

— Pedig elhiheted édesanya. És már a jegy is meg van véve. – az időközben megpakolt mosogatógépet elindítottam, majd cicás paucsomban slattyogtam oda anyu mögé, és derekán átfonva kezem öleltem őt meg szorosan. – Köszönöm szépen, amiért ennyire megbízol bennem és elengedsz.

– Persze hogy megbízom benned Linus. – tette le a kést a konyha pultra, majd oldalra fordítva a fejét nyomott egy puszit az arcomra. – Úgyis Jungkook lelkén fog száradni, ha történik veled valami.

– De nem fog.

– Remélem, hogy nem.

Miután anyuval közösen megcsináltuk az ebédet, segítőkész lányához híven elpakoltam a szennyes edényeket. Anya nyomott egy puszit az arcomra, és elvonult a szobájába pihenni, míg én főztem magamnak egy nagy bögre levendula teát és előszedtem a szekrényből egy zacskó csipszet. Kivonultam a nappaliba, ahol a tévén megkerestem a jelenleg nézett sorozatom következő részét, majd bebugyoláltam magam a pokrócomba, kényelmesen elhelyezkedve a kanapén. Nem is vágytam más kikapcsolódásra.