S.T.A.L.K.E.R - A stalker bájos bicskája (Yaoi)

Üldöztetve

Menedéket kerestek. Bájos ki is jelölt egy régi tábor pontot a térképen, ami valóban jó menedéknek tűnt. Ám Hemult egy kicsit zavarta, hogy milyen gyorsan és pontosan bökött pont arra a helyre, de túl fáradt volt, hogy bele kössön. A tábor egyszerű volt. Pár árok vette körbe régi szögesdrót és vas akadály maradvánnyal. Középen tábortűzrakó hely és egy nagy korhadt fa, pár vasláda is volt, Hemul úgy három hete járt itt egyszer, jó hely könnyű bevédeni a vak kutyáktól. Borzalmasan kimerült volt az egész napos kutyagolástól és a diákjai folytonos istápolásától, viszont tudta hogy a bicskák mellett éberen szabad csak szenderegni. Ez ilyen veterán stalker dolog volt. A bicskák zöldfülűek és zabolátlanok. Sok veterán már a legelején betöri őket, hogy tudják nem érdemes szarakodni a főnökkel, ám ő mindig túl jószívű volt. Ez volt a legnagyobb hibája. Nem tudatta velük elég erélyesen, hogy ő a falkavezér és nem az apjuk, aki gyenge és öreg. Sok bicskája akart nagyfiút játszani és megszabadulni tőle, hogy lelépjen a felszerelésével és a zsákmányával.

Ezért aztán miután lepakoltak, a fegyverét a feje mellé téve oldalra fordult, hátát a fának nyomta, és a petróleum lámpa mellett gubbasztó bicskák felé fordult testtel. Készen a gyors reagálásra. Figyelte ahogy beszélgetnek, majd eldőlnek éjszakára ők is. Hemul elszundított. Hajnal hasadta előtt ébredt nem sokkal. A bicskák már fent voltak. Korán keltek hisz nem rájuk hárult a munka oroszlánrésze, plusz a cipekedés dupla súllyal. Hemul fáradt volt, hajnalban kellett csak indulniuk úgy is. Vetett egy ellenőrző pillantást Bájosra, aki az önmelegítős konzerve reggelije fölött nézett rá. Vajon eddig is nézte őt? Bájos lágyan rá mosolyodott, Hemul pedig azt gondolta, hogy milyen gyönyörű és szelíd, de valami nem volt rendben vele. Valami furcsa volt és motoszkáltak tőle a stalker érzékei.

Hemul lehunyta a szemeit, nem tudta mennyi időre, közben motoszkálást és vasas kattanást hallott. Mintha valamiből kipakoltak volna valamit. Biztos csak a konzervek zaját hallotta, ahogy esznek a többiek, mikor újra kinyitotta, Bájos már befejezte az evést és halkan beszélt valamiről a többiekkel, kis kört formáltak távol tőle a tűz körül. Hemulnak sipítoznia kellett volna a vészharangoknak, de végig az oldalasan ülő Bájos karcsú körvonalait nézte, amit a kis petróleum lámpa fénye megvilágított, akár egy szent glória. Csodálatos volt.

Csak egy pillanatra újra, végül hunyta le a szemét, meg mert esküdni rá, hogy alig lehetett több pár percnél; holott volt egy óra is; amikor meghallotta az első bakancsot mellette csattanni és a drótkötél sistergő hangját, ahogyan a nyaka felé tart.

Benga volt az aki a fejéhez guggolt és minden erejét összeszedve a nyakára vetve a drótkötelet, félig felrántotta ülő helyzetbe. Meg akarta fojtani, hogy elkábuljon, de amilyen erővel szorította a kötelet a nyaka köré, Hemul inkább arra tippelt, hogy előbb törik el a nyaka, mintsem hogy elérje a célját. Seregély már ott is volt, keményen mellkason talpalta. Hemul zsigerből levegőért kapott, de csak hörgés lett belőle és minden rosszabb lett. Létra és Jeges megragadták a lábait, majd félig rájuk térdelve lenyomták a földre. Míg hárman leszorították Seregély kitartóan ütlegelte a rossz fényviszonyok ellenére is. Olyat kapott a halántékára tőle, hogy bele csengett a füle. Nem volt nagy ütés, a fiú nem ütött keményen, kapott már nagyobbat, sokkal nagyobb és tapasztaltabb stalkerektől és Kárhozottaktól, de a fojtogatás jócskán nyomott a latba mellette. A szeme sarkában látta a hátizsákjaikat, amik immár más holmikat is tartalmaztak. A fojtogatás bódító hatása ellenére is hamar összerakta a képet. Nem a konzerveket hallotta hanem a ládákat, amiben fegyvereket rejtettek el, és kipakolták míg aludt. Készültek erre! Nem véletlen jött Bájos pont erre a helyre!

Hemul a kezével a drótot markolta, hogy megpróbálja megállítani Bengát. A fiúk talán csak azért nem lőtték le, mint egy kutyát mert nem akartak nagy zajt csapni este a Kutyák Falujában. Habár hajnalodott a horizonton. Bájos csak állt ott és nézte az egészet. Tekintete közel sem volt már szelid, mintha élvezte volna. Ki várt és megfigyelt, mint egy vadász falka vezére, aki arra várt hogy a többiek elhozzák neki a zsákmányt.