S.T.A.L.K.E.R - A stalker bájos bicskája (Yaoi)

A legjobb védekezés

Általában oka van annak, ha vonalat húzunk. Védekezés, biztonságkeresés, tisztánlátás. Ha úgy dönt az ember, hogy átlépi a vonalat, azt a saját felelősségére teszi. De akkor miért van az, hogy minél láthatóbb a vonal, annál nagyobb a kísértés, hogy átlépje? Nem tehet róla. Ha egy vonalat lát az ember, át akarja lépni. Talán az élvezet miatt, amit az okoz, amikor az ismerőst felváltja az ismeretlen. Egyfajta bátorságpróba. Az egyetlen probléma, ha egyszer átlépi, hogy szinte lehetetlen visszafordulni. De ha valahogy mégis sikerül visszajutni a vonalon túlra, hatalmas biztonságra lelnek. Örülnek, hogy élnek...

Hemul hasonlót érzett, amikor ujjai a billogra értek és Yura karcsú teste megremegett tőle. Úgy érezte magát mint aki épen most lépi át a vonalat. Egy olyat amit nem lenne szabad. Semmi köze nem volt a bátorsághoz. Ezt a vonalat átlépve félelem és bizonytalanság töltötte el. Kristály tisztán érezte azokat az érzéseket amelyek Yurábban kavarogtak. Érezte hogy régen valami eltört benne, s a sebesült ember már csak védekezés volt, szabatosság, megközelíthetetlen tartózkodás. És mi a legjobb védekezés? A támadás...

Meg sem lepődött, mikor Yura megprödülve arcon verte. Oldalra bicsaklott kissé a feje, habár nem volt erős az ütés. Közel sem olyan, mint amit legutóbb ököllel kapott tőle. Ez egy éles és figyelmeztető ütés volt.

Yura védekezett.

Hemul lassan vissza nézett a szemébe, Yura szinte megdermedt megértő, ám mégis megvető, dacosan ellenszegülő pillanátásától. A szentségit, Yura még a kezét sem tette le, ott állt előtte ijedt szemeket meresztve bele fagyva védekezése pózába, mélyen a szemeibe mélyedve. Hemul meg csak nézett rá. Kiismerően és úgy mint aki mindent tud róla. Yura pedig ettől rettent meg csak igazán. Az ő szemeiben ijedtség mellett jó adag megbánás és sajnálat volt, sajnálta, hogy megütötte félelmében... Ajkait szóra nyitotta volna, de meggondolta magát. Megacélozta magát egy pillanat alatt. Úgy tűnik ehhez már hozzászokott. Hozzászokott ehhez az álcához, amit most magára vett. Hemul pedig ekkor értette meg Yura egész lényének viselkedését. Ez a pofon, és ez a maszk jobban elárulta, mint pár kimondott szó.

-„Tulajdon" voltál... – suttogta Hemul.

- Pofa be. – vicsorodott el Yura.

- Kisgyerekként adtak el Tulajdonnak?

- Azt mondtam, hogy fogd be a szádat! – rivallt rá, de Hemul nem ijedt meg.

- A szüleid?... Az apád?

Yura megint meg akarta ütni, de a mozdulatba dermedt, amikor ismét a szemébe nézett. Azt a liluló foltot fürkészte ami az arccsontján kezdett megjelenni az ütésétől.

- Semmi közöd hozzá stalker.

- Tudod mit Bájos... ez volt eddig a legőszintébb dolog amit tettél. Ez az ütésed volt. A többi mind csak ámítás, színjáték. – hányta fel neki Hemul. Yura hosszasan a szemébe nézett elveszetten, lecsupaszítva, aztán valami megváltozott a szemében.

- Tévedsz. Volt más őszinte, igaz dolgom is. – sunyi mosoly kúszott az ajkaira.

Hemul nyelt egyet, amit észre vette hogy Yura átállt ragadozóba ismét. Ő meg már kezdte felismerni, hogy mikor kell félnie...

„O-o... és itt is van, a csúnya rossz macs, mondaná a kanári."

Yura megtaszította a mellkasát és a falnak lökte. Lerakta a zuhany rózsát és elzárva a vizet oda lépdelt elé. Hemul meg nem tett semmit. Egyrészt mert félt, hogy a kerge feketeség lesokkolja, ha ellenkezik és volt egy olyan érzése hogy víz ide vagy oda de csak ő issza meg a levét, meg azért is mert a felé közeledő fiú csodás teste teljesen magára vonta a figyelmét. Pláne mikor neki préselődött és Yura a hajába markolva rántotta magához egy csókra. Nem olyan kisajátító és birtokló volt, mint eddig, hanem sokkal rosszabb! Addig nem engedte el, amíg levegőért nem kezdett égni a tüdeje. Mikor elengedte pedig elégedetten végig nyalva ajkain figyelte ahogy éltető oxigénért kap. Csak egy kicsit engedett neki aztán újra az ajkaira tapadt, a nyelvét átnyomta szinte azonnal és elmélyítette a csókot. Hosszan, mohón csókolóztak, illetve Yura, Hemul pedig próbált életben maradni közben... Próbálta megőrizni tekintélyét és dacos ellenállását, de egyre gyengébb lett. Már nem is lökte el magától, meg sem próbálta a rohadt életbe!