S.T.A.L.K.E.R - A stalker bájos bicskája (Yaoi)

Megérdemellt büntetés

Ismét tovább ballagtak.

- Teljes szívemből gyűlöllek... - acsarogta Hemul, akár csak egy veszett kutya. Ujjával kicsit megigazította azt a szoros nyakörvet, melyet a fiú rakott rá.

- Lehetőleg ne nagyon piszkáld. – figyelmeztette Bájos mosolyogva. – Elég érzékeny cucc, szóval. ha úgy érzékeli valaki illetéktelen akarja leszedni, úgy lesokkol, hogy egy óráig nem tudsz majd talpra állni nagyfiú. – rántotta meg a hozzá erősített pórázt, mire a stalker kénytelen volt mellé zárkózni.

- ... - Hemul valami érthetetlent morgott az orra alatt. Bár Yura nem hallotta az arckifejezéséből le lehetett szűrni, hogy nem volt kedves a mondanivalója.

- Tudod, ezt csak magadnak köszönheted. – dalolta. – Így jár az, a kutya, aki a saját gazdája kezébe harap.

- Dögölj meg...

- Ejnye. – fékezett le hirtelen Bájos. Nagyot rántott a pórázon, mire Hemul kénytelen volt elé pördülni. Erősen megragadta a nyakörvnél és a maga szintjére húzta a férfit. – Jah és nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúsztad. Ha beérünk, a bunkerembe csúnyán megbüntetlek ám nagyfiú. – hangja hátborzongatóan, mégis játékosan csengett.

Hemulnak már most rossz érzése támadt tőle. Nem válaszolt, csak összepréselte ajkait, mire Yura mosolyogva elengedte és újra megindultak.

Csendben baktattak a magas fűben figyelve környezetüket. Az ég vörös aranyba váltott miközben a nap elkezdett alá bukni a horizonton.

- Hamarosan sötétedik... - dörmögte Hemul hátul.

- Tudom. – válaszolta Bájos. – Ne aggódj, hamarosan ott vagyunk.

- Mégis honnan van neked a Zóna közepén egy bunkered?

Úgy tudta, hogy sok klánnak van erre felé vészraktára, amiből elhordanak ezt azt ha szarban vannak és becsülettel vissza is töltik azt. Bájos egy stalkerklánba sem tartozik.

- Pár hete, mikor bejöttem előkészíteni a dolgokat a mi kis... utunkra... - találta meg a megfelelő szót Bájos. – Fogalmazhatunk úgy is, hogy bele botlottam a helybe.

- Na, ne szórakozz velem!

- De most komolyan! Tényleg belebotlottam. Megakadt a lábam a csapóajtó fogójában. – erősködött Bájos. – Jól védett helyen van. Körülötte több anomáliával. Ráadásul a lejáratát benőtte a növényzet, így még nehezen is vehető észre.- És tudod mi a legjobb? - lendült teljesen bele. - Hogy az elejét egy... - olyan hirtelen hagyta abba, hogy még Hemul is meglepődött. - Térdre! - parancsolta.

- Hogy mi?!

- Mondom, térdre! - kiáltotta a feketeség, de már nem várta be, hogy a férfi kiakadjon a dolgon egyszerűen a térd hajlatába rúgott, mire az előre vágódott. Bájosnak még épp maradt annyi ideje, hogy ő is lehajoljon egy kicsit, de nem eléggé. A láthatatlan anomália már suhant is át felette, két legfelső tincséből lejjebb is metszett két-két centit. - Az istenit ez két nappal ezelőtt még nem jött ki eddig! - szitkozódott.

- A Fekete Stalkerre ilyen nincs... - lehelte a földön térdelve Hemul. Nézte maga előtt a két lehullott tincs maradványt. - Egy Fejnélküli lovas.

- Nah, hogy befejezzem a mondandóm az a legjobb benne, hogy egy Fejnélküli őrzi az elejét. - mosolygott le rá Bájos. De ő sem egyenesedett fel. Az az istenverte anomália bármelyik pillanatban visszafordulhat.

- Ez szinte hihetetlen, ezek nagyon ritkák. - alig jutott szóhoz a férfi.

Nem is csoda. Ugyanis a fejnélküli lovas az egyik legritkább, de annál halálosabb anomáliák közé tartozott. Eddig még csak egyszer találkozott ilyennel még kezdő stalker korában, de épp hogy csak túlélte. Ez a dög ugyanis szinte észrevehetetlen. Olyan, mint egy jól kifeszített damil egy autópálya felett, mi csak azt várja, hogy egy motoros áthajtson rajta. És hupsz, a szerencsétlen feje lehullik. Csak azzal ellentétben az anomália mozog és rettentően veszélyes, ugyanis észrevenni szinte lehetetlen, mivelhogy a növényzetet nem bántja csak az arra járó állatok és stalkerek járnak pórul. Ha az embernek szerencséje van és elég gyors és szemfüles még észreveheti, hogy megcsillan előtte valami kábé 175 centi magasságban, ám az ilyesmi ritka. Ez az anomália kilencvenöt százalékban halálos. Még szerencse, hogy nagyon ritka.