S.T.A.L.K.E.R - A stalker bájos bicskája (Yaoi)

A Fekete Stalker

Az ismeretlen alak kezében kés villant, a háttérben egy kárhozott ordított fel, „TOLVAJ!". Hemul felismerte az alakot. Német volt. Egy megkettyult Tisztaégboltos klántag, aki azt hitte minden ügyes bajos gondja az ő hibája. Szóval most, hogy baromi sok Fekete Stalker volt benne és meglátta őt elhatározta, hogy rendezi a nem létező adósságát. Felé döfött a késsel egyenesen a tüdejére célozva, biztos, ami biztos. Hemulnak pedig már nem volt ideje reagálni.

Yura és Karak azonnal elkezdte magát átverekedni a tömegen, ám túl messze voltak. Még a legközelebb álló Mosómedve és Tél sem tudott időben odaérni. Ráadásul senki a piacon sem vette észre az egészet, mivel egy elég eldugott helyen álltak, csak akik már eleve figyelték őket.

Hemul érezte, ahogyan a penge mélyen a tüdejébe mélyed, becsusszanva a bordái között, kilyukasztva azt a nagy levegő tartályt, ami elengedhetetlen az élethez...

Ám ez mind nem történt meg. Hemulon remegés hasított végig, mint amit akkor szokott érezni ha valami történik a Zónában vagy ha a Szellemek közelében van, elemi, zsigeri érzés. Alig pislogott egyet miközben egy fekete csuklyás alak megjelent a szeme sarkában, kiválva a sötétből és elkapta Német fejét. Markát az arcára szorítva megragadta és Német úgy megmerevedett, hogy még döfni is elfelejtett.

Hemul őrülten kattogó, majd sípoló hangot hallott, mire rájött, hogy a geiger számlálók azok a Kárhozottak felszerelésein. Mindenki a készülékekért kapott. Német elejtette a kést és némán rángatózni kezdett. Arca hirtelen be vörösödött, majd felhólyagosodott, terjedt gyorsan beborítva az egész testét, mintha égne. Német elfeketedve összeesett, akár egy rongybaba. Nem mozdult többet, teste felmondta a szolgálatot. A hús lemállott az arcáról, az orra a füle leesett a szemei kifolytak az üregeikből az arca masszává olvadt ahogy a húsa, a vére és a csontjai is. Mindene, míg végül csak egy nagy elszenesedett, néhol véres, fekete sárszerű masza maradt a fekete csontjai és ruhái alatt. Az alak pedig vissza olvadt a sötétbe ahonnan elő lépett. Alig volt ez pár másodperc.

Mindenki a megkergült számlálókat kopogtatta, amik hirtelen elhallgattak.

Pár Kárhozott elsápadva nézelődött, akiknek leesett a tantusz arról ami történt. Sokan figyelték a hullát és susmorogtak. Egy őr odalépett Hemulhoz.

- Mi történt? Nem te csináltad igaz Hemul?

- Nem én. - motyogta Hemul.

- Hemul!!! – Yura oda ronhant hozzá és tetőtől talpig átvizsgálta. – Jól vagy?? – két tenyere közé vette Hemul arcát és lábujjhegyre állva vizsgálgatta. - Mi a fene volt ez? Hol van az az alak? Egyszerűen kámforrá vált. Jól vagy? Nem esett bajod?

- Jól vagyok, sőt több mint jól! Remekül vagyok!! – mosolygott Hemul.

Izgatottan és örömmel. Yura és mindenki más furcsán nézett rá.

- Na ácsi. Most akartak leszúrni, az aki leszúrt pedig masszává olvadt valamitől, te meg vigyorogsz Hemul? – Mosómedve felhorkant mögötte, ő is aggódott.

- Ki volt az az alak, vagy inkább mi volt és mi lett Némettel?

- Ezt már kiskanállal sem lehet összekaparni. – állapította meg Karak leguggolva. – Valami szét olvasztotta teljesen mintha kemencébe tette volna, soha sem láttam még ilyet. Végülis valami hasonlót igen de az lassabban ment végbe ennél... Na várjunk csak ez Ő volt...??? Ő??? – kezdte kapisgálni.

Az őr rá pillantott.

- Ki felelős ezért?

Karakk felállt, kezét az őr vállára tette.