S.T.A.L.K.E.R - A stalker bájos bicskája (Yaoi)

Utolsó hajsza

Yura teste nem mozdult, teljesen lefagyott, lábai mintha földbe gyökereztek volna. Azonnal megéreszte magán a sokk tüneteit. Kiverte a víz elsápadt, kezei remegtek. Szája kiszáradt, enyhén szédült is. Elméjét nem tudta koncentrálásra bírni. Pedig most mindennél jobban észnél kellett volna lennie... De nem igazán erre számított, mikor megérkezésekor Fűrészfog a rezidenciájára vezette. Az igazat megvallva abban reménykedett, hogy egy kis durvább szexel megússza az egészet. Bár a férfi nem volt a szépség mintapéldánya kopasz széjjel tetovált fejével, de volt már rosszabbal is dolga... Visszagondolva túlságosan is kedélyesen fogadta a hírt, hogy Hemul kicsúszott a karmai közül. Mintha csak számított volna erre a lehetőségre... Egy szó, mint száz le kellett volna lépnie még mielőtt beléptek volna annak a háromemeletes régi kő épületnek a belsejébe, melynek legfelső szintjén a Keselyűk vezérének szobája volt. Ugyanis egy igen csak kellemetlen meglepetéssel szolgált számára. Yura már az ajtóban megtorpant, mikor megpillantotta a bent várakozó férfit. Nem volt ismeretlen. Már négy év telt el azóta, hogy találkoztak, mégis színtisztán emlékezett rá.

- Yuranna szerelmem! – pattant fel a férfi.

Yura a név hallatára úgy érezte magát, mintha valaki jó alaposan gyomorszájba rúgta volna. Soha többé nem akarta ezt a nevet hallani. Csak egy valaki szólította így... Ki akart fordulni és világgá szaladni, azonban ezt a mellette álló Fűrészfog nem engedte. Vállánál fogva lökdöste beljebb.

- Ejnye, hát illik így köszönteni egy régi jó ismerőst Bájos? – vigyorogta gúnyosan Fűrészfog.

- Óh, istenkém, pontosan ugyan olyan gyönyörű vagy, mint négy éve, ha nem gyönyörűbb. – lépett közelebb a férfi, Fűrészfog olyan közel lökte Yurát, hogy az a vállaira tudja rakni a kezét. Bájos akaratlanul, de összerándult.

A férfi egy cseppet sem változott a négy év alatt, talán csak a szarkalábai sokasodtak. Ha jól számolta most lehet ötvennégy éves. Ősz haja most is igényesen hátra zselézve, borostája szépen nyírva. Korához képest jól tartotta magát, elég sokat letagadhatott volna. Nem volt kifejezetten dögös, de ocsmány sem, tökéletesen átlagos üzletember kinézete volt. Öltönye most is makulátlan és élére vasalt. Ugyan az a méregdrága kölni szag áradt belőle, mint annó. Jobb szemét egy fekete szemkötő fedte. Yura gyomra bukfencet vetett a feltörő emlékekre.

- Mr. Petrovych, akkor, ahogy megbeszéltük... - köhintette közbe Fűrészfog.

- Áh, igen a pénz. – egyenesedett fel a férfi és pötyögött valamit a karjára erősített ideiglenes PDA-ba. – A megbeszélt összeg átutalva, egy órán belül a számláján lesz.

- Nagyszerű!

- Megbeszélt összeg? – nyikkant fel Yura. Végre nagy nehezen megtalálta a hangját. – Mi... mi folyik itt? Ez mit keres itt?!

- Ez...? Hát szabad így beszélni, drága Bájoska? - Fűrészfog hangja gusztustalanul mézesmázosan csengett. - Mr. Stefan Petrovych csakis miattad utazott és fizetett ilyen sokat.

- Így van. - tett még egy lépést a fiú felé Stefan.

- Hogy? - próbált hátrébb lépni Yura, de a vezér durván megragadta karját és visszarántotta.

- Annyira hiányoztál én gyönyörűséges Yurannám. - simított végig a lefagyott feketeség arcán. - Olyan régóta kereslek. Hiányoztál. - húzta végig hüvelykujját a fiú elnyílt alsó ajkán.

- Nem... - lehelte a feketeség teljesen sokkosan.

- Sokat gondolkodtam kettőnkön és azon ami történt. Rosszul bántam veled, erre te majdnem megöltél...