S.T.A.L.K.E.R - A stalker bájos bicskája (Yaoi)

Stalkerbár

Yura alkonyat tájékában ébredt. Valamikor nagyon elszundított, miután kisírta a szemét. Hemul nem volt mellette. A helye üres és hideg volt, Yurának pedig kedve lett volna még egyszer ennyit sírni ettől az érzéstől. Ez az átkozott stalker teljesen megváltoztatta. Hemul biztosan elment, meglépett az első adandó alkalommal és ezért nem hibáztatta... Ám.

Hemult a konyhában találta meg a dokival. A doki csillogó szemekkel figyelte, ahogyan tökéletes mesteriséggel készíti a steaket a tűz fölött. Egy pillanatra találkozott a tekintetük, Hemul végül visszanézett a sistergő húsra. Doki mindebből semmit sem vett észre csak nyálcsorgatva várta a steaket a kis vakkutyával a karjaiban.

Az evés sem telt máshogyan. A doki csacsogott Hemul és Yura pedig hallgatott.

Az este még zordabban telt. Hemul a beteg ágyon aludt, Yura meg abban a szobában, amit „kölcsönkért" a dokitól. Yura a falat bámulta és azon a helyen feküdt, ahol Hemul, ám sajnos mind a férfi melege, mind az illata elillant. Képtelen volt elaludni, egyfolytában Hemul szavai és vonásai jártak a fejében.

Hemul úgy aludt, mint a bunda. Na nem azért mert tudott volna magától, hanem azért mert meglovasított egy lórugásnyi altatót a dokitól. Majd visszaadja az árát, de most aludnia kellett, szüksége volt az alvásra. Na, nem a normálisra, ahol álmodsz valamit és után felébredsz. Arra volt szüksége hogy egyszerűen lehúzzák a rolót és sötétség legyen. Hogy semmi és senki se legyen a fejébe.

Működött is egy darabig, pár óráig, egészen addig, amíg meg nem hallott valamiféle mocorgást maga mellől. Lábak topogtak néhányszor a padlón, majd valaki leheveredett az ágy mellé a földre. Hemul tudta... túl nagy volt ez a vakkutyának.

Oldalra pillantott és jé milyen igaza lett. Yura ott feküdt mellette a földön. A fiú magzatpózba kucorodott a hideg padlón. Hemul behunyta a szemét és magában mélyet sóhajtott. Hátat fordított Yurának.

Végül a takarójával együtt lemászott a fiúhoz. Yura ijedten felé fordult, de Hemul lepisszegte. Beterítette magukat a pokrócával. Karját meg vánkosnak kinyújtotta a fejük alá. Yura alig merte ráhajtani a fejét. Hemul szemöldök felhúzva rámeredt.

- Komolyan gondolod ezt? Pont most? Mindazok után, amiket tettél velem?... Ha nagyon akarod tehetek, úgy mintha kényszerítenél rá...

Yura olyan gyorsan fúrta magát hozzá, hogy pislogni sem tudott. Teljesen hozzábújt.

Hemul nagyot szusszantott ezzel odébb fújva Yura hosszabb fekete tincseit, melyek orrát csiklandozták. Forró lehelete megcirógatta a fiú fejbúbját, mire az macskamód furakodott méginkább a karjai közé. Szinte azonnal elaludt az ölelésében. A stalker csak szomorúan mosolyogva figyelte a feketeség kisimult békés arcát. Úgy látszik végre sikerült lenyugodnia picit. Mikor Hemul megbizonyosodott róla, hogy Bajos úgy alszik, mint a bunda és egy kitörés sem ébreszthetné fel, kissé elölrébb dőlve csókot nyomott fejbúbjára.

- Nagyon, nagyon remélem, hogy hamarosan észhez térsz Yura... - suttogta halkan. - ...nem akarlak bántani, de megsem akarok még halni... - cirógatta karcsú derekát. - Szóval nagyon kérlek, gondold át, térj észhez és eressz el.

Végül Hemul nagyot sóhajtva Yura fejére döndötte sajátját és követte a fiút az álmok világába.

***

Reggel Hemult a szemébe világító nap ébresztette. Nem sok sütött be ide a mocsár közepébe, de sikeresen kiválasztotta azt az egy helyet, ahol az a kevés is pont az ő képébe világít.

- A rosseb vinné el... - dörmögte fintorogva a férfi. Megpróbált oldalra fordulni, azonban valami nehéz a mellkasán nem engedélyezte a mozgást. - Mi a... Jah tényleg... - jutott végre eszébe a tegnap este, mikor megpillantotta a mellkasán csendben szuszogó Yurát.