A vámpír hercegnője ✓

🥀1. Éj || Vámpírok éjszakája🥀

{Álom}

Öt éves voltam, amikor szép nyugisan aludtam este az ágyamban. De egyszer csak fura hangokat hallottam kintről ezért átmentem anyáék szobájába és felkeltettem őket.

- Apa, anya.

- Mi a baj kicsim? - kérdi anya.

- Fura hangokat hallottam kintről. - a szüleim egymásra néztek.

- Ez nem jó. - mondta apa.

- Adjuk neki oda. - mondta anya.

- Kicsim ezt szeretnék neked oda adni ajándékba.

- Ez egy bot?

- Nem az. - mondta apa mosolyogva.

- Az ő neve Artemisz. A segítségedre lesz az életed további részében. - mondta anya.

- Mielőtt visszamész ezt hadj rakjam rád kicsim. - mondta apa. Anya rám rakott egy tarót, amiben Artemisz volt.

- Gyorsan menj búj vissza az ágyadba. Legyen nálad mindig Artemisz. - mondta anya.

- Rendben akkor visszamegyek. Sziasztok.

- Te vagy a legnagyobb kincsünk szeretünk téged örökre.

- Én is titeket.

Itt még nem tudtam, hogy ez volt a végső búcsúnk. Pár óra után megint hangokat hallottam lentről, ezért elindultam lefelé a lépcsőn. De amikor a leértem és nappaliba mentem, amit ott láttam soha nem fogom elfelejteni. Apa mellkasába döfte az egyik vámpír a kezét utána pedig az élettelen testét láttam ahogy a szőnyegre dobja, de amikor anya rám nézett ezt tátogta felém mielőtt őt is megölte egy másik vámpír.

- Menekülj és vissza se néz, ezek vámpírok.

- Nem akarok. - tátogtam vissza.

- Muszáj menned.

De amikor újra a szemébe néztem rá jöttem, hogy komolyan gondolja. Folytak anya könyei és az enyémek is. Anya szívét is át döfték őt is a szőnyegre dobták. Így amilyen halkan csak tudtam elindultam a fogashoz és felvettem a csizmát és a kabátomat a bottal együtt kisurrantam az ajtón és elkezdtem rohani, amerre vitt a lábam. De megint hallottam a hangokat. Nekem most végem van gondoltam, de aztán eszembe jutott anyuék ajándéka.

- Meg vagy kicsi lány téged is megölünk. - mondta a bácsi.

- Ha rajtam múlik biztos nem. - előkaptam Artemiszt.

Ezután elkezdetem harcolni a támadóimmal, de olyan ösztönösen és könnyen harcoltam. Mintha a vérembe lenne a harc. De egy idő után már fáradtam és már csak egy ellenfél állt velem szemben.

- Na most már könnyebb dolgom lesz mivel fáradt vagy.

- Nem érdekel addig harcolok ameddig bírok.

De egyszer csak megakart harapni a nyakamat de ez nem történt meg. Mert egy férfi elém állt.

- Ezt nagyon megbánod, hogy ártatlanra támadtál. - mondta az ismeretlen férfi.

- Te meg ki vagy? - kérdi a vámpír.

- Az aki téged a pokolba küld. Shiroin Masahiro vagyok egy vámpírvadász. Ráadásul jó barátja voltam azoknak, akiket megöltettek.

- Mi?

A Masahiro-san megölte a vámpírt és felém fordult. Nagyon szomorúan nézet rám.

- Részvétem Akatsuki Mizuki a szüleid miatt.